Interjú Nagy Zoltán együttesvezetővel
Nagy Zoltánnal, a Kolompos együttes vezetőjével Hagenben, a Szent József Közösségi Házban megtartott nagyszerű koncert után beszélgetek.
CS.I: Első kérdésem az lenne, Zoli, mikor alakult meg a Kolompos együttes, illetve hogyan indult a pályafutásotok.
N.Z: Régen alakultunk, hogy úgy mondjam, már öregek vagyunk a szakmában... is. 1998-ban alakultunk, de nem úgy, hogy valamit is kitűztünk volna magunk elé, hanem nagyon szerettük a magyar népzenét, mindannyian azt éreztük, hogy ez az együtt zenélés valahol az életünknek ad értelmet... Egy kicsit visszamegyek időben... A hetvenes években valahol a táncházmozgalom kezdetéhez, ekkor volt a beatkorszak, de ez engem annyira nem fogott meg, inkább a népzene. Visszatérve a Kolompos Együtteshez azt éreztük, hogy nekünk ebben a műfajban valahogy tevékenykedni kell, de hogy hogyan fogunk, meg miképp akarunk, erről fogalmunk sem volt akkor. Inkább azt mondanám, hogy elkezdtük azt csinálni – mint minden ilyen együttes... Ilyen dialektus, olyan dialektus tanulása, táncházakat tartani gyermekeknek vagy gyermek táncegyüttesekhez elmentünk muzsikálni, ugyanúgy felnőtt táncegyütteseknél is zenéltünk.
CS.I: Hogyan jött a gyerekekkel való foglalatosság?
N.Z: Egyszer csak hívtak bennünket egy óvodába zenélni, és ez nagyon megtetszett nekünk... Nagyon aranyosak voltak a gyerekek... Nem tudtuk még akkor, hogy van érzékünk hozzájuk és azt sem tudtuk, hogyan közelítsünk feléjük. Később kiderült, hogy van érzékünk hozzájuk, mert nagyon aranyos közönségünk volt, mikor a következő hónapra is elhívtak bennünket, akkor elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon mit tudunk mi még pluszban adni ehhez. Elkezdtük keresgélni a szokásokban – a hajdani falubeli szokásokban – hogy melyik hónapban mi volt, és azokból próbáltunk kigyűjteni azokat az énekeket, játékokat, muzsikákat, melyek alkalmasak arra, hogy a gyermekközösségnek megmutassuk. És lassan-lassan így alakult és fejlődött odáig, hogy ma már tulajdonképpen csak gyermekműsorokat csinálunk. Az egyik óvoda elhívott, azután a másik óvoda elhívott, aztán egyre több és több, 10 helyre aztán 20, majd 50 majd 300 óvodával tartottuk a kapcsolatot, ugyanez mostanára csökkent, de így is van körülbelül 200 óvoda, amelyekkel szoros kapcsolatban vagyunk. Ahogy haladtunk előre, egymást tanítottuk, egymástól tanultunk. Ugyanakkor nagyon meg kellett tanulnunk a gyermekekkel való foglalkozást. Rá kellett jönnünk arra, hogy hogyan tudjuk megszólítani ezt a gyermekközösséget vagy közönséget.
CS.I: Gondolom, ide Hagenbe egy szerkesztett műsorral érkeztetek? Valószínűnek tartom, hogy volt egyfajta művészi szabadság, amivel éltetek a műsor alatt.
N.Z: Így van, nem volt szerkesztett műsorunk, megmondom őszintén azt se tudtam, mivel fogunk kezdeni. De mindig én mondom meg, indul a műsor, jelen esetben egy hangszer-bemutatóval kezdtünk és ebből indult aztán el a muzsika, de utána a kollégák még maguk sem tudták, hogy mi fog következni. De ettől igazán élő ez a előadás. És valóban kell figyelni a közönségre, ebből látjuk meg hogy meddig tudjuk fenntartani az érdeklődésüket - mivel elsősorban gyerek közönségről van szó, akik elfáradnak szellemileg is ilyenkor kell valami másra váltani, például egy játékot vagy egy viccet bedobni a számukra.
CS.I: Ekkor jön a Levente kollégád...
N.Z: Igen tulajdonképpen Levente a Kolompos együttes mókamestere, aki bármit el tud játszani, sőt táncelemekkel és pantomimmel is bővíti és izgalmassá teszi a műsort, ezért a felnőttek is nagyon szeretik az előadásainkat. Ahogy haladtunk előre a gyermekkoncertek sodrában megtanultuk a gyermek közösséggel, közönséggel való foglalkozást. Később Sándorral elvégeztük Nyíregyházán az ének-zene szakot, ahol sok megerősítés nyertünk, plusz olyan tudásra tettünk szert, amely segítségével el tudtuk helyezni ezt az egészet, amit mi művelünk, a zenei világban. És még annyit az induláshoz, hogy nem terveztük azt, hogy gyermekeknek muzsikálunk. Egy idő után azt éreztük meg, annak a fontosságát, hogy milyen jó lenne, ha minden kisgyermekhez, óvodás- és kisiskoláskorúhoz egyaránt ebben a formában – a lelkükhöz szólóan – jusson el a magyar népzene, és igyekeztünk ennek a szeretetére megtanítani őket.
CS.I: Gondolom nem véletlenül született ennyi Kolompos album, mert jeles napokhoz, népszokásokhoz igazítjátok a tematikát és a műsor szerkesztését, előtérbe helyezve a gyermek korosztályt.
N.Z: Azt hiszem hogy már a kilencedik albumnál tartunk. Albumainkat sokfelé hallgatják és a tanításhoz is felhasználják. Magyarországon egy kicsi faluban is ott van a lemezünk és amikor az óvodában erre készítenek koreográfiát vagy ezt, vagy azt a számot játsszák el. Nos ennek nagyon örülünk... igazából. Ez nem volt konkrét célunk, csak valahogy ráéreztünk a gyermeki világra amellyel addig korábban nem találkoztunk. Nagyon sok szeretet van ezekben a dalokban és szeretettel játsszuk, de többnyire százszoros szeretetet kapunk vissza a közönségtől. Így tudunk ilyenek maradni és ebből tudunk töltekezni, ettől válik egy nagy játékká a mi szereplésünk. Tehát nem egy koncert vagy egy előadás, hanem inkább egy játék a mi programunk és amíg tudunk játszani, az nagyszerű érzés.
CS.I: Budapesti zenekar vagytok tulajdonképpen, de zenéltek határainkon túl is.
N.Z: Így van, nagyon régi a kapcsolat a Nemzetpolitikai Államtitkársággal. Részt vettünk egy koncert turné sorozaton, amikor a kisiskolások éve volt, nem tudom már melyik év volt az. öt éve lehetett... A határon túli kisiskolások éve alkalmából tulajdonképpen körbejártuk az országot Kárpátaljáról indulva Erdélyig, a Délvidékig, még Ausztriában is voltunk és azután voltunk a Felvidéken is. Így értünk körbe és a határon túli kisiskolásoknak tartottunk előadásokat. Sokféle műsort, azokkal a belső érzésekkel, amikkel egy magyarországi gyermek közösségnek is muzsikálunk, megtetézve azzal, hogy átéreztük annak fontosságát, hogy a határon túli gyerekekkel, családokkal mennyire fontos a kapcsolattartás. Ha őseink megvédték a hazát, az országot, később, Trianon után a kívül rekedt magyarság száz éve tartja magyarságát, akkor mi felelősséggel tartozunk irányukba. Persze ezek most nagy szavak egy gyerekműsor után, de mégis ilyenek is munkálkodnak bennünk, amikor határon túli gyermek közösségnek muzsikálunk. Őket is ugyanúgy meg kell érintenünk a zenénk által, járjanak magyar iskolába, magyar óvodába, szeressék a magyar nyelvet mert ennél a nyelvnél nincs gyönyörűbb, magyarul énekeljenek és magyarul táncoljanak.
CS.I: Gondolom van magyarországi táborotok is...
N.Z: Van egy nyári táborunk a magyarországiaknak, és van egy a határon túliaknak. Mindkettő Szerencsen, ahol reggeltől estig együtt vagyunk. Kézműveskedünk, baba-mama foglalkozásokat tartunk, játszunk, mindenfélével foglalkozunk a sárkányeregetéstől a csülközés játékon át az esti tábortüzes mulatságig.
CS.I: A jövőbeni terveitekről szeretnélek még megkérdezni Zoli, illetve van-e új Kolompos album készülőben?
N.Z: Egyre nehezebb időt kiszakítani nekünk a stúdióba vonulásra, de szerencsére idén már három vagy négy szám is megjelent: egy regölés, egy farsangi összeállítás és egy moldvai zenei blokk van készen. A felvidéki Cseperedő program keretén belül több szereplésünk lesz Felvidéken, jobbra-balra, mindenfele.
CS.I: További munkátokhoz sok sikert és a koncertjeitekhez pedig sok-sok csillogó szemű fiatal gyermek jelenlétét kívánom számotokra! Köszönöm szépen a riportot.
N.Z: Mi pedig azt köszönjük, hogy itt lehettünk veletek Hagenben...
