Hatalmas lépésekben halad előre a fillmore-i helyszín előkészítése. Számos kihívással kellett szembenéznünk már az első munkahétvégénken, és még jópár ilyen hétvége van hátra, de mindenki aki részt vesz ezeken, lelkes, tettrekész, és hatalmas szeretettel készül a Jubitáborra.
Gyakorlatilag minden cserkésztábor előtt kell munkahétvégéket tartani, bárhol is rendezzen ilyesmit az ember: elő kell készíteni számos dolgot a terepen, hogy alkalmas legyen a cserkészek befogadására. A Sík Sándor Cserkészpark sem kivétel ez alól, s bár a park egy fantasztikus terület a táborozóknak, a tél során sok minden történt vele, legfőképpen viharok és hatalmas esőzések, amik következtében rengeteg fa kidőlt, néhány utat járhatatlanná téve. Már érkezésünkkor egyből az első problémába ütköztünk: esett a hó (április első harmadában). Igaz, a csapadék másnap átváltott esőbe, de az sem javított sokat a helyzeten, mivel a talajvíz mértéke már így is bőven túlszárnyalta a megfelelő mennyiséget. Mindezek következtében számos helyen állt a víz, ez megnehezítette a mozgást és a munkavégzést, és a kocsikkal való közlekedést, pakolást (négyszer kellett a két és fél nap során járművet menteni a sárból).
Nem csak a víz okozta nehézségekkel kellett szembenéznünk, hanem a viharok során kidőlt fák okozta károkkal is: a park területén megrongálódtak vezetékek, és néhány épület is. Ezek javítása és helyreállítása elengedhetetlen a sikeres táborhoz, így ezekkel a gondokkal is foglalkoztunk. A műszaki problémákhoz természetesen hozzáértő szakemberek jöttek ki segíteni, a fák összevágására és elhordására pedig nem csak a hétvégéken, de a hétköznapokon is jönnek a helyi amish-ok dolgozni.
Nem utolsó sorban rendszert és rendet is kellett teremteni az új raktárépületben. Megdöbbentő volt látni és mozgatni azt az eszközkészletet, amivel a KMCSSZ központja rendelkezik. Korábban is pakoltam már cserkészraktárakat, vagy vettem részt világméretű cserkészrendezvényen, de ennyire még nem láttam bele egy nagyobb kaliberű tábor háttérmunkálataiba, és egészen elképesztő számokkal találkoztam.
Bár nem volt könnyű hétvége az első (és még így lesz a következő alkalmakkor is), a kemény munka kifizetődni látszik, nagyot haladtunk előre a Jubileumi Nagytáborra való felkészülésben. Az első munkahétvége bizonyította, hogy mennyire jó csapat a tábor szervezőgárdája, egyértelmű hogy nincs olyan probléma, amit ne tudnánk valahogy megoldani. Mindannyian lelkesek vagyunk a következő munkahétvégék kapcsán, jó érzés látni és átélni az épülést. Közös célunkat szem előtt tartva haladunk előre együtt - ez az igazi cserkész felfogás.
Ui: Meg kell említenem, hogy lelki támogatást mindehhez egy elhagyatott kedves baba mókus nyújtott, akit egy törölközős zsákban összekuporodva találtunk, és onnantól fogva nem ment el a közelünkből. Két napig nevelgettük, majd a helyi gondnok befogadta, és azóta felerősödve visszatért az erdőbe.
