Személyes tapasztalatok Manchesterből
A programom során sokféle közösséggel találkoztam – legyen szó helyi kisvállalkozásokról, kulturális szervezetekről, vagy egyszerűen csak a szomszédokról. Ami mindegyikükben közös volt: a nyitottság, az elfogadás és az a segítőkészség, ami nemcsak megkönnyítette a beilleszkedést, de igazán inspiráló is volt.
A manchesteriek – és általában az északnyugat-angliaiak – híresek közvetlenségükről. Az itt élők érdeklődést mutatnak mások iránt, legyen szó akár egy boltban zajló gyors beszélgetésről, vagy mélyebb, közösségi programokon átélt kapcsolódásról. A kulturális sokszínűség természetes része a mindennapoknak, és mindenki - úgy tűnik - büszkén őrzi, de egyben meg is osztja saját hátterét másokkal.
A számomra talán legmeghatóbb élményeket mégis a helyi magyar gyerekekhez kapcsolódó programok adták. Látni , hogy ők – gyakran két kultúra között mozogva – milyen hálásak minden egyes figyelemért, lehetőségért, és közös élményért - rendkívül felemelő. Ezek a gyerekek nemcsak gyorsan tanulnak és alkalmazkodnak, hanem szívükben hordozzák a magyar gyökereket is, miközben nyitottan építik jövőjüket egy másik országban.
Természetesen voltak nehézségek – mint minden hosszabb külföldi tartózkodás során. Azonban minden kihívást enyhített a helyiek embersége és az az érzés, hogy itt tényleg számítasz, még akkor is, ha nem vagy „helybéli”.
Ahogy most visszatekintek erre a kilenc hónapra, Manchester számomra nem csupán egy hely marad a térképen, hanem egy emlékké vált – azoknak az embereknek köszönhetően, akik igazán különlegessé tették ezt az időszakot.
