“Adj király, katonát!”

Elmélkedések és megoldások KCsP-s szemmel, az NRW régió március tizenötjeire

/ Pálffy Zsófia /
palffy.zsofia képe
Forradalom. Szabadság. Nemzeti Dal. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a vallási ünnepekhez képest az 1848. március 15-én induló forradalomra emlékezés még a felnőtt korosztálynak is elvont nemzeti ünnepet jelent.
Hageni gyerekek marc 15-i  barkacsolasKozos kokarda-keszitesMárcius 15 gyerekfoglalkozás KölnMárcius 15 gyerekfoglalkozás Dortmund

Koszorúzások, huszárnak öltözött lovasok felvonulásai, hivatalosra komponált köztéri beszédek, Kossuth Lajost és Gábor Áront megidéző rezesbanda-slágerek, Petőfi-verset szavalók, verbunkos néptáncos koreográfiák, ilyen és ehhez hasonló március 15-re emlékszem, talán nem vagyok ezzel egyedül.
Mit lehet ebből az egész szabadságharcosdiból, Nemzeti Dalosdiból, a romantika korában jogosan lángra lobbanó magyar forradalmi érzelmekből átadni a Ruhr-vidék magyar közösségeibe járó, 2-15 éves gyerekeknek, akik sokszor vegyes, német-magyar családból születtek?

Ha a Pilvax kávéházban összeírt 12 pontot vesszük alapul, amelyben valójában a Habsburg uralom alatt elnyomott magyarok Petőfivel, Jókaival, Táncsiccsal az élen fellázadtak és jogaikat követelték, rögtön a német-magyar kérdésbe törik bele a nemlétező pedagógusi bicska. 2024-ben Németországban, a vegyes származású, multikultiban szocializálódott gyerekek között a szabadságharcról való megemlékezés nem szólhat a Habsburgok, vagyis németek ellen való fellázadás és a német nyelvi elnyomás ellen.

Ami fontos: megismertetni a nemzeti szimbólumokat, a zászló színeit, János vitéz és az Anyám tyúkja kapcsán Petőfi Sándorról beszélni, énekelni, verset tanulni, illetve visszakérdezni, ki mire emlékszik még az előző évek március 15-i tanóráiról?

Néptáncoktatóként a táncórákba fűzve emlékeztünk meg március 15-ről Kölnben és Dortmundban is, mindkét csoportban elismételve a zászló színeit, interaktívan, a gyermekek számára is érthető módon ismertetve a gyerekekkel a forradalom fontos eseményeit. És mivel szabadságharc, ezért mindannyian elgondolkodhattunk azon, hogy mit is jelent számunkra, Németországban magyarként vagy csak egyszerűen a 21 században született gyerekként a SZABADSÁG?

Hagenben a havi vasárnapi gyerekfoglalkozás keretén belül közös kokárdát, és zászlót is készítettünk, piros-fehér-zöld tenyér-lenyomatokból. Mindhárom közösségben (Dortmund, Hagen, Köln) sor került az “Adj király, katonát!” klasszikus csapatjátékra, amely sok gyermek számára újdonság volt. Mi így ünnepeltünk, és emlékeztünk márciusban a Nordrhein-Westfalen, azaz Észak-Rajna- Vesztfália régióban. Jövőre talán így könnyebben megtanuljuk majd a Nemzeti Dalt is!