Adventi és karácsonyi hagyományok Bernben és Zürichben
Programokban gazdag a decemberi eseménynaptár a berni és zürichi közösségekben. Koncertek, színházi előadások és ünnepi estek várják az összegyűlni és töltődni vágyókat. Az ünnepre készülés évről évre hasonlóan zajlik, rendszert és ritmust biztosítva az embereknek. A kulturális programokon túl állandó hagyománya van decemberben az ajándékozásnak, ahol az egyesületek tagjai kis ajándékcsomagokkal készülnek a gyerekeknek, majd egy nagy közös ünnepléssel zárul az év.
Az első esemény az adventi időszakban Zürichben a gyertyagyújtás hagyománya. A Szent István Magyar Katolikus Misszió törzshelyén, a Bruder Klaus templomban gyűlnek össze az imádkozni vágyók. A harangszó után gyertyafénynél csendesednek el, majd énekekkel, elmélkedéssel, imával folytatják az estét. Az advent szombat estéin tartott alkalmakon kicsik és nagyok is képviselik magukat. Az esemény egyik csúcspontja, mikor a sötétségben énekelve elhangzik a Rorate, caeli desuper, és a közös várakozás szinte érinthetővé, kézzel tapinthatóvá válik a templomban.
„Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. (…) A csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak. Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt. Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs. A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok!” Fekete István: Roráte
A plébániákon és gyülekezetekben a magyarok is kiveszik a részüket az adventi vásárokból: kézműves adventi koszorúikkal, édességgel, gyertya és angyal díszeikkel, képeslapokkal készülnek a vállalkozó szelleműek.
A gyerekek a Mikulást várják. Az ő érkezése hozza el számukra a titkot, valami különlegesen ünnepit. Svájcban a Magyar Iskolákban, a plébániákon, és a cserkészeten is szorgos szülői kezek választják ki idén mi kerül a csomagokba. A hagyományos mandarin, mogyoró, alma és csokoládé mellett a zürichi cserkészek például Balaton szeletet is kapnak. Szent Miklós – mert püspöki süvegében, pásztorbotjával, nagy zsákjával ő hozza a kis csomagokat Bernbe és Zürichbe – mintha fiatalodott volna az elmúlt időben. Nagy szakálla alatt ebben az évben huszonéves, lelkes és közvetlen fiatalok képviselik őt a két városban. A Mikulás személyesen is visszajelez a gyerekeknek, ami az őrsvezetők segítségével valósulhat meg. Így lehet a találkozás személyesebb és emlékezetesebb.
A legnagyobb közös ünnep Bernben és Zürichben a karácsonyi, amelyre az egyesületek és a cserkészek közösen érkeznek. A zürichi cserkészek hagyománya az erdei karácsony, amelyet a közeli erdőben tartanak, különleges, tábortüzes, szülők számára is nyitott alkalom.
Bernben, a Magyar Iskola és Óvoda szervezésében egy vándor cipész jön mesét mondani: a gyermekek maguk is részt vehettek az előadásban és formálhatták a történetet. Következő műsorszámként az osztályok ének előadása emelte az ünnep fényét. A gazdag bableves és házi sütemények fogyasztásával elrepült az idő a gyönyörűen díszített teremben, ahol az esemény végeztével a családok szorgos keze pillanatok alatt rendet teremtett. Másnap a cserkészek adtak elő egy sokszereplős és csavaros színielőadást, amire egész hónapban készültek. Közös énekléssel és vacsorával telt az este, telve lehetőséggel, hogy a családok megismerjék egymást.
Kit Magyarországon, kit Svájcban ért a téli szünet, a karácsony és a szilveszter, előtte mindannyian tudtunk töltődni a decemberi közösen megélt ünnepi percekből. És máris készülünk 2024-re, mert érkezik a báli szezon.
