„Én .... fogadom, hogy híven teljesítem kötelességeimet, amelyekkel Istennek, Hazámnak és embertársaimnak tartozom. Minden lehetőt megteszek, hogy másokon segítsek. Ismerem a cserkésztörvényt és azt mindenkor megtartom.”
Ezt a fogadalmat mondja el minden fiú és lány, akit cserkésszé avatnak. Az esküt 1952. óta évről évre Torontóban is sok fiatal leteszi. 1952. november 7-én alakult a 33. Szilágyi Erzsébet Leánycserkészcsapat, mely a ma is működő 42. sz. Szent Kinga Leánycserkészcsapat elődje volt. A vezetői feladatokat Solymos Pálné Baky Klára látta el elsőként. Sajnos a csoport megszűnt, de mint Cserkészleány Raj tovább működött.
A 42. sz. Szent Kinga Leánycserkészcsapat, ezen a néven 1959-ben alakult, idén 60 éve. A 60 év alatt több száz leány nevelődött, formálódott ebben a közösségben.
A fenntartó Szent Erzsébet Plébánia biztosította a helyszínt a programsorozathoz. Délután 2 órakor regisztrációval, kávézással és egy kis süteménnyel fogadták a mai cserkészleányok a régebbieket. A társalgást nem kellett ösztönözni. Régi jó barátok, ismerősök találkoztak itt újra egymással és idézték fel gyermek- és fiatalkoruk gyönyörű emlékeit. A köszöntőt Csermely Krisztina volt parancsnok és Hering Kati újonnan megválasztott parancsnok mondta. Az ünnepi torta után slideshow-n bemutatott régi fotókon kereshették meg magukat a vendégek. Volt, akit felismertek, volt, akit nem, de mindenki sokat kacagott a képeket látva. A „fotóalbum” után körbeültek a lányok és tábortűz-hangulatban saját "dalosfüzetükből" énekeltek. Magyar népdalok és cserkészdalok zendültek fel közel 70 cserkész előadásában. A délutáni összejövetelt csoportkép készítése zárta. Ezután készülődni kezdtek a vacsorára.
A 42. sz. Szent Kinga Leánycserkészcsapat mellett a fiúkból és férfiakból álló 20. Árpád Vezér Cserkészcsapat is hűen őrzi a hagyományokat Torontóban. Minden évben megrendezik a cserkészvacsorát, melyen a leány és a fiúcsapat tagjai, azok családjai is részt vesznek, és egy kellemes estét töltenek együtt. Az önkéntes cserkészek már pénteken díszíteni kezdték az Árpádházi Szent Erzsébet Plébánia nagytermét. Két napon át sok finomságot készítettek a vacsorára. Minden évben elsőként hagyományos gulyáslevest tálalnak fel.
18.00 órától nyitva állt a kapu, és jöhettek a résztvevők. Hogy a gyerekek se unatkozzanak, míg érkezik a társaság, jómagam táncházat tartottam a kisebbeknek. Mire a tánc véget ért, mindenki elfoglalta a helyét, hogy meghallgathassuk a vacsora előtti beszédeket régebbi és mostani vezetőktől. A vacsorát elégedetten fogyasztottuk el.
A cserkészcsapatok külön-külön tartalmas, de a társaságot megnevettető előadásokkal készültek. A kisebbek megelevenítették Móricz Zsigmond versét a törökről aki sosem látott tehenet. A nagylányok Szent Kinga legendáját vitték „színpadra”. A legények pedig... na, az ő előadásukon mindenki kacagott.
Este 21.30 órakor tartottam még egy táncházat, melybe már főként a felnőtteket invitáltam. Hangosan csujogattuk: akinek most kedve nincs, annak egy csöpp esze sincs. A táncházat tombola követte, majd zárásig tartó buli. Fantasztikus élmény volt látni ezt az összetartó közösséget. A gyermekeké a jövő, az ő gondolkodásuk fogja a világot formálni. A közösség ereje, a benne rejlő szeretet és érték felbecsülhetetlen.
Még legalább 60 évet kívánok nem csak a 42. sz. Szent Kinga Leánycserkészcsapatnak, hanem a 20. Árpád Vezér Cserkészcsapatnak is.
