Kézműves programokkal, énekekkel és csapatjátékokkal készültünk a közösség legfiatalabb tagjait foglalkoztatni. Magmandalát ragasztottunk, jegyzetpapírból színes korona került a fejünkre, fonalbabát kötöztünk és természetesen nem maradhatott el az alkalomhoz illő álarcok díszítése sem.
A kreatív perceket követően farsangi énekeket tanultunk, amelyeket különféle zajkeltő eszközökkel kísértünk. Ezeknek a nótáknak, rigmusoknak később is hasznát vettük: segítségükkel jelképesen elűztük a telet. Sőt, búcsút inthettünk néhány nemkívánatos tulajdonságunknak is. Ehhez csupán annyit kellett tennünk, hogy egy-egy kis rongydarabra írjuk rá az adott jellemvonást vagy állapotot (pl. betegség), amitől szeretnénk megszabadulni, erősítsük rá a – kifejezetten ez alkalomra készített – kiszebáb karjára, és jó erősen gondoljunk arra, hogy a bábu elégetésével vagy vízre bocsátásával ezek is eltávozzanak. Az esős, hűvös idő miatt kinti tűzrakás helyett beltéri folyót készítettünk krepp papírból a kiszének. A lelkesedés így is hatalmas volt: a báb "vízbe" került, mi pedig torkunk szakadtából énekeltük, hogy:
"Haj ki, kisze, haj ki a szandai várba!
Jöjj be, kolbász, jöjj be a mi kis kamránkba!
Kivisszük a betegséget!
Behozzuk az egészséget!
Haj ki, kisze, haj ki!”.
Reményeink szerint sikerrel jártunk!
A hangos énekszó után a nap zárásaként jelmezbemutató következett, ahol a manchesteri mintára szintén mindenkinek személyre szabott oklevéllel és kis ajándékkal kedveskedtünk.
