Június elején négy napra ismét megtelt magyar szóval a dundrumi cserkészpark: a dublini és a corki magyar cserkészcsapat közös tábora idén különleges történettel várta a résztvevőket. A tábor lakói ugyanis nem egyszerűen kirándulók vagy táborozók voltak, hanem „időutazók”, akik a képzelet szerint 2126-ból érkeztek vissza azért, hogy megmentsék a cserkészetet, és vele együtt azokat az értékeket, amelyekre közösségeink épülnek.
A történet szerint a jövő világában a cserkészet már nem létezik, az emberek pedig elvesztették azokat az emberi és közösségi értékeket, amelyek generációkon át megtartották a közösségeket. A gyerekek első feladata ezért egy hatalmas időkapu megépítése volt, amelyen keresztül visszatérhettek 2026-ba, hogy újra felfedezzék és továbbvigyék a cserkészet tudását és szellemiségét.
A tábor programjai játékos formában, mégis valódi tudást adva vezették végig a résztvevőket a cserkészet alapjain. A különböző forgószínpados foglalkozások során a gyerekek csomózási technikákat tanultak, megtapasztalták a tűzrakás szépségét és felelősségét, fát gyűjtöttek, zászlót készítettek, meneteltek, valamint azt is elsajátították, hogyan lehet esős időben őrsi padot építeni. A tábor minden pillanata azt szolgálta, hogy a résztvevők ne csupán ügyességi feladatokat teljesítsenek, hanem közösen éljék meg az összetartozást, az együttműködést és a természetközeli élet örömét.
Az esték különleges hangulatban teltek: a tábortüzek körül játékok, beszélgetések és közös népdaléneklés erősítették a közösséget. A lángok mellett újra és újra megtapasztalhatóvá vált a cserkészet egyik legfontosabb ereje: az a közösségi élmény, amely kortól függetlenül összeköti az embereket. A hétvége során a résztvevők azt is megtanulták, hogyan lehet tobozból és gyantából fáklyát készíteni – a természet adta anyagokból alkotva valami maradandót és hasznosat.
A tábor kiemelkedő eseménye volt az újoncpróba is, ahol a cserkészek számot adhattak tudásukról és kitartásukról. A sikeres próbatételek után ünnepélyes keretek között többen megkapták a zöld nyakkendőt, amely a cserkészközösséghez való tartozás fontos jelképe. A legfiatalabbak, a kiscserkészek szintén különleges pillanatot élhettek át, amikor átvehették kék nyakkendőjüket, emellett pedig egy felnőtt cserkészavatásra is sor került.
Nemcsak a gyermekek, hanem a vezetők számára is komoly kihívásokat tartogatott a tábor. Lehetőség nyílt a „sastollpróba” teljesítésére is, amely a cserkészet egyik különösen embert próbáló vállalása. Ennek keretében többen 24 órát töltöttek egyedül az erdőben sátor nélkül, mások ugyanennyi időn keresztül étel nélkül vállalták a megmérettetést. A kihívást minden vezető sikeresen teljesítette, ráadásul volt, aki saját kezűleg épített függőággyal és karos hintaszékkel fogadta az arra járókat az erdő mélyén.
A dublini és a corki csapat számára nem ez volt az első közös tábor, ez már az első pillanattól kezdve érződött. A gyerekek örömmel üdvözölték egymást, sokan rég nem látott barátokkal találkoztak újra, miközben új tagokkal is bővült a közösség. A vezetők teljes összhangban dolgoztak együtt a tábor során, amelyhez nemzetközi tapasztalatcsere is társult: Luxemburgból is érkeztek cserkészvezetők, hogy betekintést nyerjenek a közös munkába és megosszák saját ismereteiket.
A közös tábor ismét megmutatta, hogy a diaszpórában működő magyar cserkészet nemcsak hagyományőrzés, hanem élő, fejlődő közösség is. Olyan hely, ahol a gyermekek magyar nyelven élhetnek át meghatározó közösségi élményeket, barátságokat köthetnek, miközben játékosan tanulnak felelősségről, kitartásról és egymás támogatásáról. A dundrumi tábor néhány napra valódi időkapuvá vált: egyszerre kötötte össze a múlt értékeit a jelen közösségével és a jövő reményével.
