A húsvéti szünetet a tengerentúlon töltöttem, és nemcsak Kanadát fedeztem fel, hanem mentorommal egyeztetve felvettem a kapcsolatot a Montreáli Magyar Iskolával is. Örömmel fogadták érdeklődésemet, így 2025. április 12-én részt vehettem a tanítási napon.
Sőt, nem csupán látogatóként voltam jelen: az ottani Kőrösi Csoma Sándor Program-ösztöndíjasok éppen Winnipegben teljesítettek szolgálatot, így felkérésre helyettesítettem őket és egy tízévesekből álló csoportnak tartottam magyarórát, ahol a költészet napjához kapcsolódva verseket olvastunk, megismerkedtünk magyar költőkkel, többek között Petőfi Sándor és József Attila műveivel.
Az iskolában az óvodások mellett több gyerekcsoport is működik, valamint felnőttoktatás is folyik, ahol az alapoktól kezdve tanítják a magyar nyelvet. A cserkészet is nagy hagyománnyal bír: a kisiskolásoktól a tinédzsereken át egészen a fiatal felnőttekig sokan aktívan részt vesznek benne.
Különleges élmény volt bepillantást nyerni a montreáli magyar közösség életébe, az iskola mindennapjaiba és a cserkészetbe. Katolikus misén és református istentiszteleten is volt lehetőségem részt venni. Ahogy mondani szokták, „kicsi a világ” – erre élő példát is tapasztaltam, amikor Montreálban egy közös németországi ismerősünkről beszélgettem egy ott megismert személlyel.
Ez az utazás sok szempontból világformáló élményt nyújtott számomra. Örülök, hogy bátorító közösség és támogató emberek biztatása mellett részt vehettem ezen az utazáson.
