Interjú Teleki Gergely zongoraművésszel
ÁD: Szinte már „hazajársz” Kanadába, hiszen már ötször kaptál meghívást a torontói magyar közösségtől. Kérlek, mesélj arról, mikor voltál itt először illetve most legutóbb milyen apropóból érkeztél?
Teleki Gergely: Legelőször 2016-ban kaptam meghívást Torontóba Balla Sándortól, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács Elnökhelyettesétől. A meghívásomat Somorjai Ágnes, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács tiszteletbeli elnöke szervezte Magyarországról. Szilágyi Péter államtitkár ajánlásával zongorázhattam először a márciusi ünnepkör kapcsán a torontói Magyar Házban. Legutóbb, vagyis 2018 márciusában szintén a március 15-i programon adtam koncertet a torontói Magyar Házban.
ÁD: Óriási átéléssel játszol és hatalmas sikered volt ezúttal is, hiszen a közönség állva, vastapssal jutalmazott. Milyen érzés távol az anyaországtól, a diaszpórában élő magyarok előtt játszani?
Teleki Gergely: Magyarországon is számos fellépésem van, de a diaszpórában élők egészen hihetetlen erővel rendelkeznek. Játék közben megkapom tőlük azt az erőt a közönség soraiból, amivel még bátrabban zongorázom. Liszt rapszódiáit csak így lehet eljátszani. A szerző maga mondta, hogy a közönség „ereje” kell az előadásukhoz. Nagyon szeretem a Kanadában élő magyar közönséget. Úgy gondolom, hogy amíg felállva tapsolnak meg egy Liszt Rapszódiát, addig a magyarság olyan szellemi erővel bír, ami páratlan az egész világon.
ÁD: Mikor és kinek a hatására kezdtél el zongorázni? Kik a példaképeid?
Teleki Gergely: 4 éves koromban kezdtem zongorázni. Akkor volt a nővérem 7 éves és ő kezdett el zongorázni tanulni. Amikor gyakorolt, nekem annyira megtetszett a zongora hangja hogy hallás után megtanultam azokat a műveket, amiket ő játszott. A szüleim zenetanárok, így hamar felismerték, hogy tehetséges vagyok, az első fellépésem 4 és fél éves koromban volt egy dunaföldvári helyi rendezvényen, ahol a közönség az általam előadott Beethoven darab után felállva tapsolt. Csak egy példaképem van: Wolfgang Amadeus Mozart.
ÁD: Négy évig Svédországban éltél, szeptembertől pedig ismét Torontóba készülsz, de ezúttal hosszabb időre.
Teleki Gergely: 2006-ban a svédországi Lund’s Universietet (Lundi Egyetem) ösztöndíjas hallgatója lettem, ahol 4 évet „pihentem”. Azért hívom pihenésnek, mert miután bekerültem a Zeneakadémiára 11 éves koromban, nem sok időm volt a saját korosztályomba tartozók fiatalok között lenni. Ugyanis turnék és állandó gyakorlás volt az életem. 12 évesen Rómában és Hágában koncerteztem. Svédországban szinte nyaraltam, mert beutazhattam az egész Baltikumot, Finnországon át Dánián keresztül Belgiumig és Észtországig, több ezer ember előtt zongorázhattam. A „BIG JUMP” azonban Toronto. Igen! Jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra a 2018/19-es évre, melynek célja hogy a torontói magyar közösségen belül tevékenykedjek, tanítsam a magyar zenekultúrát a diaszpórában élő gyerekeknek. Már nagyon várom! Magyar költők verseit, meséit fogjuk megzenésíteni a gyerekekkel egyedi stílusban, amit ki fog egészíteni, hogy hangszeres oktatásban is részesítek minden zongorázni vágyó magyar fiatalt.
ÁD: Kiválóan értesz a gyermekek nyelvén, hiszen magad is édesapa vagy. A kisfiad is örökölte a muzikalitásodat?
Teleki Gergely: Köszönöm! A kisfiam most 9 éves, szeret zongorázni és szintén hallás után tanul, ahogyan azt én is tanultam. Az ő tehetsége azonban vizuális, már most 14-15 éves korosztálynak megfelelő fejlettségi szinten rajzol és fest. Sokszor van úgy otthon, hogy amíg én gyakorlok, készülök egy-egy fellépésre, ő leül mellém és rajzol. Minden segítséget igyekszem neki megadni ahhoz, hogy a tehetségét kibontakoztathassa. Úgy, ahogyan azt az én szüleim is megtették értem.
