Mikor Magyarországon nő fel az ember, a farsang egy olyan ünnep, amit minden gyerek ismer. Elmaradhatatlan a szórakozás, a farsangi fánk, a tánc és persze a jelmez. Gyerekként sokszor nem is tudjuk, mi is valójában a farsang, miért öltözünk be, de gyermeki fejjel bármivé válni hatalmas élmény.
A farsang arról szól, hogy várjuk a tavaszt és hangoskodással elűzzük a telet. A jelmezek eredetileg a gonosz szellemek elűzését szolgálták. Emellett a nép ilyenkor ünnepelt, és ez volt a házasodási időszak is, mivel utána következett a böjt, amikor a mulatságok tiltottak voltak.
Napjainkban ez a szokás már megváltozott, de maga a farsang megmaradt. A gyerekeknek ma is különleges élményt jelent a beöltözés, még ha már nem is ijesztő alakoknak öltözünk, hogy elűzzük a telet és a rossz szellemeket. Véleményem szerint ez minden korosztály számára örömteli esemény.
Magyarként számunkra természetes ez az ünnep, de Magyarországon kívül nem mindenhol egyértelmű. Cambridge-ben sem, mégis, magyar iskolaként mi is megünnepeljük. A gyerekek jelmezben, boldogan vonultak fel különböző zenékre, élvezve, hogy megmutathatják mindenkinek a kosztümjeiket. A farsangi fánk akkora sikert aratott, hogy amint megérkeztek, az volt az első kérdésük, mikor ehetnek belőle.
A mulatságot koncerttel és táncházzal tettük még színesebbé. Már a koncert alatt is táncra perdültek a gyerekek, jókedvet teremtve az egész teremben. A táncházat szintén lelkesen élvezték: a nevetés betöltötte a helyiséget, és mindenki hangulatát feldobta. Van valami varázslatos abban, amikor több száz kilométerre vagyunk a hazánktól, mégis ugyanúgy tudunk ünnepelni, mint otthon.
Az eseményt tombola zárta, amely ugyancsak remek hangulatban telt. A gyerekek egymás után nyerték az értékes ajándékokat, és amikor meghallották a saját számaikat, boldogan szaladtak a nyereményükért. Még annak is öröm volt nézni, aki végül nem nyert semmit.
Számomra talán az volt a legszebb, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is önfeledten szórakoztak. Az ember azt gondolná, hogy csak kísérőként vannak jelen, de jobbnál jobb jelmezekben jelentek meg, és mindenfelől áradó jókedv vette körül az eseményt. Legyen szó táncról, fánkról vagy tomboláról, sokszor úgy éreztem, hogy a felnőttek talán még jobban is élvezik, mint a gyerekek. Van ebben valami csodálatos: felnőttként is megélni a játékosságot és az örömöt.
Így telt a farsang, ahogy lennie kell: vidáman, közösségben. Bár messze voltunk az otthonunktól, a hagyomány mégis összekötött bennünket. A cambridge-i farsang egy magyar közösségben olyan élményt adott, hogy szinte el is felejtettem, nem Magyarországon vagyok. Innen is látszik, hogy sokszor nem a hely számít, hanem az emberek, akik körülvesznek.
2026.01.31
