avagy hogyan temettük el Illyéssel a telet
A magyar egyesület tagjai hónapokig készültek a farsangi bálra. Nem csak azért, mert egy báli előkészület feladatai sok időt igényelnek, hanem azért is, mert ennek a közösségnek magas igényei vannak a hagyományok megtartására és demonstrálására.
A Petőfi Magyar Egyesület elnökével, Erikával összedugtuk a fejünket és elhatároztuk, hogy a Hargita lábánál élő székelyek téltemető/farsangtemető szokását – mely Csíkszentdomokoson máig élő hagyomány – mutatjuk be műsorszám gyanánt az egyesületi tagokkal.
Januárban elkezdtük a próbákat és végül nagyon jól sikerült produkciót sikerült közösen összehoznunk. A dramatikus népszokás fő motívuma Illés, a szalmabábú, aki a tél/farsang megtestesítője és akit a hagyomány szerint az ünnepélyes temetésparódia után elégetnek, ezzel szimbolikusan is bevezetve a nagyböjtöt és a tavaszt.
„Ha meghalok, borpincébe temessenek,
fejem fölé szőlő tőkét ültessenek,
hadd tudja meg minden arra járó ember,
hogy itt nyugszik egy jó borivó székely ember.”
A közel fél órás produkció tartalmazott prózai, acapella énekes és zenei betétekkel ellátott táncos elemeket is. A jelenlévők temetési szertartás keretein belül búcsúznak a halottól. A búcsúztató pajzán utalásokkal telített, valamennyi búcsúztató szöveg Illés falloszához köthető, melyet a bábura rögzített répa és két hagyma illusztrált.
„Jaj Illyés, elmetél, itt hagytál, ki fogja bétömni a csöpögő likakot?”
A záró jelenetben felcsíki táncokat mutattunk be. A műsorszám hatalmas sikert aratott a bálozók körében. Megadtuk a módját a bemutatónak a székely népviselettel is, melyet külön kiemelnék, mindegyik darab az egyesület tulajdona, amire büszkék lehetünk.
Hatalmas öröm számomra, hogy egy ilyen munkában – és produkcióban is – részt vehettem, mondanom sem kell, a próbák nagyon jó hangulatban teltek.
Ezután a bál vacsorával, pánkóval, tombolával folytatódott és hajnalig tartó mulatozással ért véget. Jöhet a tavasz!
