Magyar népzene- és néptánctábort tartottak Sydneyben
Igazi különlegesség volt, hogy olyan tanárok vezették a foglalkozásokat, akik maguk is ebből a tájegységből származnak, így első kézből tanulhattuk meg a dallamokat, tánclépéseket és a hagyományokat. A FolkOtthon ötletgazdája Varga Zoltán László és párja András Katalin Bíborka, a Csűrös Bandával karöltve, egészen Mérából utaztak, hogy egy darabot hagyjanak az itteni magyarságnak a kalotaszegi kultúrából.
A hangszeren tanulni vágyók hegedű, brácsa és nagybőgő mellett, harmonikán, vagy akár csellón is mélyíthették ismereteiket az első négy napban. A megtanult dallamokat aztán egy közös produkció keretében az összes zenész együtt játszotta el, így téve mindenki számára valóban emlékezetessé az estét és a zeneoktatás végét.
A tábor első napjaiban különös figyelmet kaptak a gyerekek is: a Sydney Magyar Iskola közreműködésében változatos programok, mint tojásfestés, nemezelés, ládafestés és gyöngyfűzés, tették színessé a napokat. A gyerekek néptáncot és népdalokat is tanultak, ha éppen nem a népi játékokban merültek el. A foglalkozások nagyon jó hangulatban teltek, mindenki megtalálta a neki való elfoglaltságot.
A zenei rész befejeztével kezdődhetett a táncoktatás, ahol a tanítás egyszerre egy kezdő és egy haladó csoportban történt. Turcsányi Michelle és Kubányi György kalotaszegi magyar táncokat mutattak a kezdő csoportnak, miközben a mérai tanáraink kalotaszegi román anyagot hoztak a haladó táncosoknak.
Az estéket táncházak koronázták meg, ahol a zenészek és a táncosok együtt mulattak, társalogtak, ismerkedtek. Sokszor késő hajnalig ment a talpalávaló, folyamatosan változó repertoárból, hiszen nem csak egy vagy kettő, de négy különböző banda húzta a muzsikát. A Csűrös Bandán kívül, a Transylvaniacs, a Vardos Trio és a Hot Paprika biztosították a jó hangulatot.
Michelle, akit mindenki csak “Mish”-nek szólít, nem csak a tábor egyik főszervezője, de a Kengugró Táncegyüttes egyik alapítója is. Amikor arról kérdeztük, hogy miért tartja fontosnak egy ilyen tábor megrendezését Sydneyben, azt válaszolta, hogy a legfőbb céljuk a fiatalságot inspirálni. Rengeteg fiatal zenész és táncos vett részt a táborban és úgy gondolja, hogy ezen generáció tagjai azok, akik majd egyszer átveszik a stafétát, és tovább viszik ezt a hagyatékot.
Valóban inspiráló azt látni, hogy több mint egy tucatnyian több ezer kilométert utaztak csak azért, hogy részt vegyenek ezen az eseményen. Az ilyen barátságok és kapcsolatok kialakítása és megőrzése fontos szerepet játszanak Mish számára.
A szervezők egy kis hazai életérzést is csempésztek a táborlakók szívébe, hiszen a büfében olyan magyar ínyencségek is helyet kaptak, mint a Pilóta keksz, Sport szelet, házi készítésű Túró Rudi vagy az Arany Ászok és az Unicum. Ezen felül népviselet bemutató és bútorfestés is volt a terítéken.
A tábori kosztra sem lehetett panaszunk, minden nap friss és finom ételek vártak bennünket a kantinban. Innen is külön köszönet a szakácsoknak, Csillának és Tony-nak!
Összességében egy élményekben gazdag tábornak lehettünk részesei, rengeteget tanultam, több új kapcsolatra tettem szert és bár fizikailag fáradtan, de mentálisan feltöltődve tértem haza Heathcote-ból!
