A Brazíliai Magyar Segélyegyletet „a Brazíliába érkező magyar emigránsok részére történő logisztikai segítségnyújtás céljából” alapították Sao Paulóban az I. világháború közben és után kivándorló magyarok, 1926-ban. A Segélyegylet 1996-ig bezáruló, 70 éves történetét a Felvidékről származó, idősebb Piller Gedeon foglalta össze egy könyv formájában. A közel százoldalas alkotásban logikusan, kronológia szerint haladva építi fel és meséli el a Latin-Amerika legnagyobb városában élő magyar közösség beilleszkedését az idegen környezetbe, kapcsolatát az egyházzal, viszonyát az aktuális magyar kormányokkal és kihelyezett konzulátusával, a kolónia által létrehozott intézményeket és ezek vezetőinek munkásságát, a nagy sikert arató programokat és közösségi eseményeket, végül a diaszpóra vélhető jövőképét.
A mű megírása óta közel két és fél évtized telt el, sajnos már idősebb Piller Gedeon sincs köztünk, és a könyve utolsó fejezetében emlegetett, a közösség jövőjét jelentő brazil-magyar gyerekek azóta felnőttkorúakká, sőt szülőkké váltak. Számos olyan történés ment végbe 1996 óta, ami ugyan fotók, hírek, táblázatok, egyéb dokumentációk formájában rögzítve van, azonban a Segélyegylet vezetői – jogosan – elengedhetetlennek tartják, hogy ezek az adatok helyes, olvasható szöveg formájában, egy közel 25 évet összefoglaló „második részben” jelenjenek meg.
A rendkívül megtisztelő, egyben sok munkával járó feladat lett ösztöndíjas periódusom fő projektje. A Sao Pauló-i magyar közösség megismerése céljából a fent említett könyv és az azóta összegyűjtött információk áttanulmányozása mellett, mentorom ajánlására interjúkészítésbe kezdtem a közösség tapasztalt, „oszlopos” tagjaival – a járvány miatt természetesen online videóhívás formájában. A kezdeményezés helyénvalósága ott is megmutatkozik, hogy beszélgetőpartnereim egytől egyig régóta várt, jó ötletnek tartják a második kiadás megírását, és kedvességükkel, előzékenységükkel megkönnyítik a munkámat.
