Az aktuális téma sokakat vonzott a Pázmáneum dísztermébe. Az előadás elején István atya elmesélte, miért kezdett el foglalkozni ezzel a kérdéssel. 2001. szeptemberében témát keresett doktori disszertációjához. Ugyanebben a hónapban 11-én egy kisebb csoporttal Izraelbe utazott. Amikor megérkeztek Izrael repülőterére, akkor értesültek az amerikai terrortámadásról. A 18 évvel ezelőtti borzalmas esemény középpontba állította az iszlám vallást, s annak irányzatait, amelyek a bizonyos terrorcselekményeket elkövették. Számára ekkor dőlt el, hogy ezt választja kutatási témájának.
A keresztény-iszlám párbeszéd kapcsán érdemes elgondolkodni azon a kérdésen, hogy az emberiség története során vajon párbeszédet folytatni akarunk-e a másikkal, vagy a harcot keressük? Ha végigtekintünk a történelmen, elmondhatjuk azt, hogy az emberiség története javarészt a háborúk váltakozásából áll. Ha azt keressük, hogy mikor milyen okok miatt álltak harcban egymással az emberek, arra a meggyőződésre juthatunk, hogy valamire mindig szükség volt, valamilyen eszmére, ideológiára. Mindig kellett valami, ami meghatározza a terjeszkedést, amiben hinni lehet, s ami miatt harcra lehetett kelni a másikkal szemben. Ez az egyik szempont, amin érdemes elgondolkodni, amikor a párbeszédre próbálunk megoldást keresni.
A következő érdekes szempont a keresztény, iszlám és zsidó vallás összehasonlítása. Tudjuk, hogy a zsidó vallás több ezer éves, a keresztény vallás valamivel több, mint kétezer, az iszlám pedig ezernégyszáz éves. Ahogyan egy többgenerációs családi házban is adódnak problémák, konfliktusok a különböző generációk különböző hozzáállása, gondolkodásmódja miatt, ugyanezen elv alapján nagyon nehéz előremutató párbeszédet indítani e között a három világvallás között.
Amint látható a párbeszéd tehát egyáltalán nem olyan egyértelmű és könnyen megvalósítható. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a vallásközi párbeszédet illetően nagy fordulatot jelentett az 1962-65 között lezajló II. Vatikáni Zsinat. Az Egyháztörténelem több évszázados szempontjából még csak a közelmúlt, de mindenféleképpen előremutató lépést jelent. Fontos kiemelni azt is, hogy Szent II. János Pál pápa, Benedek pápa és Ferenc pápa törekvéseinek köszönhetően a vallásközi párbeszéd mára sokkal magasabb szinten tud megvalósulni, mint korábban.
István atya előadása végén belátta: a feladatot nem oldottuk meg, a kérdésre egyáltalán nem olyan könnyű válaszolni. Javaslatot azonban tudott mondani az érdeklődőknek: minél több közösségben kell beszélgetni ezekről a témákról és lehetőség szerint olyan fórumokat kell keresni, ahol mindkét fél képviselteti magát.
