Egy csodaszép fotókiállítással álltak ki a nagyközönség elé, melynek egy másik részletét már volt szerencsém felfedezni szeptemberben a Zürichi MagyarHáz Napján a ZÜME nagy sátrában. Ember és Föld című erdélyi összeállításuk egyből lenyűgözött, így kapva az alkalmon, meg is hívtam alapítványukat Genfbe a Kulturális Központba, hogy még a tavasszal az itteni magyar és nemzetközi közösség is megcsodálhassa kivételes alkotásaikat.
Az alapítvány legfőbb célja a szórványban élő hátrányos helyzetű magyarok segítése és a diaszpórában élő magyarság közösséggé kovácsolása. Ezek a célok, melyek alapvetően megegyeznek a Kőrösi Csoma Sándor Program célkitűzéseivel és értékeivel, közvetetten fel is hívják a figyelmet a szórványban élő nehéz sorsú magyar családokra, árvákra, és egyedül maradt idősekre, akikért innen, nyugatról mi is tenni tudunk!
Fantasztikus jótékonysági akciókat indítottak el mindössze hat éves pályafutásuk alatt, melyekkel valóban hozzá tudtak járulni a rászorulók életminőségének javításához, melyet manapság egyre kevesebb szervezet él meg igazi hivatásként. Leégett templom és elhanyagolt gyermekotthon felújítására, de egy bezárt svéd iskola felszereléseinek Székelyvarságra történő eljuttatására is indított már gyűjtőakciókat az alapítvány. Önkénteseik minden évben gyarapodnak, így egyre több településre, eldugott kis tanyára jutnak el a Mezőségben. Szinte hihetetlen volt számomra hallani, hogy valóban háztól házig viszik az adományokat, legyen az akár pénzbeli, akár ruhanemű, élelmiszer, könyv vagy játék a gyerekeknek. Megható volt látni videóikon, ahogyan messze élő unokák tudnak erdélyi nagypapájuknak karácsonyi csomagot küldeni a segítségükkel, és rádöbbenni, milyen fontos is, hogy legyen valaki, aki a magányosan élő nyugdíjasoknak és az árván maradt gyerekeknek is „Boldog karácsonyt!” kíván, és mosolyt csal arcukra a becsomagolt meglepetéssel.
Maga a kiállítás a mai rohanó világunk ellenében, a természethez közel, azzal harmóniában élő embert és a hétköznapjait mutatja be, egyedi megvilágításban. Egy káprázatos szépségű – Magyarország általuk megítélt legjobb nyomdájában kiadott – könyvet állított össze az alapítvány tizenhárom, nemzetközi körökben is ismert fotográfus munkáiból, melyek Székelyvarság varázslatos tájait örökítik meg, a lehető leghitelesebb ábrázolással. „Erdély olyan, mint ezeken a képeken – se több, se kevesebb” hangzik el Bálint László, az alapítvány vezetőjének szájából, utalva egy tősgyökeres erdélyi véleményére. A fotók mellé Böjte Csaba atya bölcsességei adják a kísérő gondolatokat, így valóban átszellemül az ember az összeállítást lapozgatva. A fényképek mellett egy festménykiállítást is magukkal hoztak az előadók, ami profi festőművészek munkáiból tevődött össze, szintén Erdély autentikus részleteit helyezve előtérbe. Továbbá megtudhattuk, hogy nyaranta szervezett alkotótáboraikban mi magunk is művészekké avanzsálhatunk, elsajátítva a különböző technikákat azok szakértőitől. „Egy falatnyi Erdély” címmel 2013-ban egy válogatást jelentetett meg az alapítvány a honlapján irodalmi minőségben kommentáló tagjainak írásaiból, mely tökéletesen bizonyítja, mennyire emberközeli és a szépet mindenben meglátó ez a szervezet, valóban a hétköznapi emberekkel és azok számára kívánva megörökíteni Erdély kincseit.
Az estet Fokvári György, bevált genfi magyar szakácsunk koronázta meg egy isteni paprikás krumplival. Reméljük mindenki annyira élvezte az estét, mint mi!
A képek egy részéért köszönet Tóth Katalinnak!
