Ezúttal egy különösen pörgős, reakciót fejlesztő játékot hoztam a gyerekeknek reggeli bemelegítő játék gyanánt, amiben párokba rendeződve egy labdát kellett minél gyorsabban elkapniuk, de csak akkor, amikor elhangzott a „labda” szó. A játék első szakaszában a párok egymással szemben álltak, a labda középen a földön, egyenlő távolságra mindkét féltől.
Miközben soroltam a testrészeket, mint „térd”, „fül”, „váll”, a gyerekeknek az adott testrészüket kellett megérinteniük. Amikor végre elkiáltottam magam, hogy „labda”, mindkettejük célja az volt, hogy elsőként kapják fel azt a földről. A gyerekek hamar ráéreztek a játék dinamikájára, így jöhetett a nehezítés, háttal kellett állniuk egymásnak, és úgy figyelni az instrukciókra.
Ez nemcsak a mozgáskoordinációt és a gyors reakciót fejlesztette, hanem a magyar nyelvű instrukciók pontos megértését is gyakorolták közben. A játék során javult a koncentrációjuk, a hallás utáni szövegértésük, és közben rengeteget nevettünk együtt.
Ezután a szokásos játszócsoportos délelőtt következett, ahol a színezés, ragasztás, vágás volt a főszerepben. Fantasztikus volt látni, ahogy a gyerekek elmélyülten dolgoztak. Elhatározták, hogy minden egyes színezőt kiszínezik, amit aznap hoztam. A kézműveskedés során a ragasztás és a vágás is teljes koncentrációval zajlott - a kis kezek szorgalmasan alkottak, mindenki büszkén mutatta meg a kész munkáit.
Amikor azonban valaki kimondta a varázsszót, hogy „játszótér”, már repültek is fel a székből, és rohantak a mászókához, ahol úgy másztak fel és alá a különböző elemeken, mint pókember. Aztán egy újabb mágikus mondat, mint az „itt a pizza!” hallatán újabb futóverseny indult a pizzás dobozok felé.
Az ebéd után a középső és MID-es csoportos lányokkal kézműveskedtünk tovább. Én is tanultam a nap során, hiszen a lányok olyan origamikat készítettek a szabadidőben, amit én is megirigyeltem - így megkértem őket, hogy mutassák meg nekem, hogy kell azt készíteni.
Cserébe én is megmutattam nekik a táborban nagy sikert aratott box fonást, amibe lelkesen kapcsolódtak be ők is. A napot pedig - ahogy már-már hagyománnyá vált - közös tánccal zártuk. Természetesen nem maradhatott ki az „Éjjel soha nem érhet véget”, és még sok más ismert magyar sláger, amire együtt ugráltunk, pörögtünk, forogtunk. Találkozunk szeptemberben, újra tele ötlettel, játékkal és magyar szavakkal!
