A megemlékezés az augsburgi Szent László Magyar Katolikus Misszió szervezésében valósult meg, az idei rendkívüli körülmények okán online térben, a Zoom rendszeren keresztül. A Himnuszt követően Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjasként szólhattam az egybegyűltekhez. Köszöntőmet Totth Jenő Akármi jő, emlékezünk című versének részletével kezdtem. Szóltam a 100 évvel ezelőtti szomorú eseményről és annak következményeiről. Kiemeltem, hogy e tragédia következményeit ismervén szívünkben szomorúságot, fájdalmat és rezignációt érzünk. Ugyanakkor kapcsolódhat ehhez a hála érzése azért, hogy mindezek ellenére megmaradtunk és tudjuk, érezzük, hogy összetartozásunk minden határt legyőz.
Utaltam arra is, hogy 2010-ben a magyar Országgyűlés június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Ezért ez a nap különösen is lehetőséget nyújt arra, hogy megéljük és elmélyítsük a nemzeti összetartozás érzését, az egységet és erősítsük magyarságtudatunkat.
A köszöntő után a nemzeti összetartozás jegyében hallhattunk zeneszámokat, mint a Kárpátia Keleti Kárpátok című zeneszámát, Szabó Leslie Hogyan segíthetnék? című dalát és a Honfoglalást is. A zenés produkciókban közreműködtek Ungor Marinka, Balog József és Rist Attila, az augsburgi Magyar Katolikus Misszió kórusának zenészei és énekesei.
A megemlékezés során meghallgathattuk Rist Attila Ne félj! című saját zeneszámát is, amelyet a járvány idején írt. A dal reményt adó refrénjének sorai a nemzeti összetartozás napján is aktuálisak voltak. A műsort színesítette Sajó Sándor Magyarnak lenni című verse, amelyet Mile Csilla, a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskola pedagógusa tolmácsolt számunkra.
Határainkon túltekintve megnéztük azt a videót, amely a nemzeti összetartozás jegyében és a 100. évfordulóra készült a Hungarian Community Church of Georgia kezdeményezésére. A videóban 20 országból és 34 helyszínről vallják meg magyarok nemzeti hovatartozásukat és tesznek tanúságot a határokon átívelő összetartozásról és egységről.
A megemlékező műsor a Boldogasszony Anyánk című énekkel (orgonán játszott: Kibili Gizella) és egy imával zárult, amelyet egy római katolikus pap, Gájer László atya írt a Trianon 100. évfordulójára. Az imát Kibili Angéla, a Szent Piroska Hétvégi Magyar Iskola és Óvoda vezetője tolmácsolta az egybegyűltek számára.
A megemlékezés méltó és meghitt volt. Mindannyiunk számára megerősítő élmény volt, melynek nyomán újra megérezhettük: bárhol is éljünk, mi, magyarok összetartozunk.