Előző cikkemben meséltem arról, hogyan készül a Clevelandi Regös Csoport az 50 éves gálaműsorára. Novemberben Lakewoodban végre elérkezett a nagy pillanat, amit a több mint 2 éve tartó felkészülés előzött meg.
Az előadás napján már kora délelőtt megérkeztünk a helyszínre, ahol azonnal munkához láttunk: kipakolás, ruhák rendezése után tartottunk egy főpróbát; majd az ebédet követően lányok hajfonása, öltöztetése, sminkelése kezdődött. Jómagam a vetítést kezeltem (videók, képek, feliratok), illetve felügyeltem egy nagyon kedves helyi cserkésztiszttel együtt, közben természetesen nem feledkeztem el arról, mikor kell színpadra lépnem.
Elképesztő létszám gyűlt össze a nézőtéren, több mint 1000 ember volt kíváncsi az előadásra - nem hiába, hisz a regöscserkészet az egyik legmélyebb múltra tekintő szakág a cserkészmozgalomban, ami nem csak magára a néptáncra korlátozódik, hanem a magyar népi kultúra aktív ápolása, és a néprajzi hagyományok megismerése is beletartozik. Regöscserkész szakág Magyarországon is van, de itt messze otthontól még fontosabb jelentőséggel bír: a clevelandi regösök kizárólag aktív, legalább 14 éves cserkészek lehetnek, folyékonyan kell magyarul beszélniük, írniuk és olvasniuk. Ez a megtartó erő kellett ahhoz is, hogy az elmúlt 50 év alatt generációról generációra megmaradjon ez a csodálatos hagyomány, amire mindenki szívesen emlékezik vissza idősebb korában is. Számtalan vendég volt, aki azért jött a műsort megnézni, mert fiatalkorában ő is táncolt a csoportban, ők is hatalmas örömmel fogadtak bennünket.
Az Aranylakodalom című műsorunk az élet körforgása köré épült, így nem volt taps szünet vagy meghajlás a műsorszámok között, a bemondó szerepét pedig egy-egy vőfély töltötte be. A színpad 2 szélén ugyanakkor mulatozó „vendégek” ültek, beszélgettek, s ha eljött az idő, táncoltak egyet. Az egész valóban olyan volt, mint egy Aranylakodalom. Ahogy folyt a műsor, a tizenéves regösöktől kezdve az alumnikon keresztül a legkisebb cserkészek is megjelentek a színpadon, és ezen a ponton szinte kézzelfoghatóvá vált a jövő és a múlt összefonódása. Ahogy mentorom, Pigniczky Eszti mondta a fináléban: „Megmutattuk, hogy nemcsak élünk, hanem erősek is vagyunk!" Ennél jobban nem is fogalmazhatta volna meg a teremben kialakult légkört, hihetetlen energiák mozdultak meg egy-egy műsorszám alatt.
Hatalmas megtiszteltetés, hogy én is táncolhattam a clevelandi regösökkel, részt vehettem a műsor szervezésben és lebonyolításában, valamint annak a szervezőgárdának a tagja lehettem, akik időt és energiát nem sajnálva rakták össze a koreográfiát, készítették a lányok nyakláncait, vagy akár egy ebédfőzéssel járultak hozzá a műsor sikeréhez.
