70 éves az első ausztráliai magyar református gyülekezet
A november 3-án (vasárnap) tartott nagyszabású eseményen – ahogy a lelkipásztor is fogalmazott – kicsinek bizonyult a Bocskai nagyterem. Kétszáznál is többen jöttek el az istentiszteletet követő ünnepi ebédre, és ennél is többen voltak az istentiszteleten, ahol megjelentek Melbourne magyarságának elöljárói, Dr. Mikola István Magyarország ausztráliai nagykövete, jelen volt és szolgált az istentiszteleten Ausztrália valamennyi magyar református gyülekezetének lelkipásztora, valamint Dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
Az istentiszteleten elhangzott írások mai napra is vonatkozó tanításait püspök úr tolmácsolta. Az úrvacsora után a szertartás végeztével a presbiterek eskütételére is sor került. Lelki feltöltődés, igazi spirituális élmény volt ez a bensőséges istentisztelet, ahol az ünnepélyesség és a családiasság, a baráti hangulat elegye lengte át a református rítus egyszerűségét.
Lelkipásztori kérésre padtársammal nem siettünk kitódulni a templomból, hanem beszélgetésbe kezdtünk, elhatározva, majd utolsónak kimegyünk. Ám, amikor már elindultunk, észrevettük, mögöttünk két idősebb úr még mindig ül. Szóba elegyedve velük, kiderült, egyikük már az első istentiszteleten is itt volt, másikuk csak a harmadikra tudott eljönni először, de azóta töretlenül mindig itt vannak.
„Az első gyülekezet - mondta -, akik a II. világháború után érkeztek egészen az 56-os forradalomig azok igazából menekültnek tekintették magukat. Közöttük sokan a volt Magyar Királyi Honvédség és a volt Magyar Királyi Csendőrség tagjai voltak. Nem emigránsok, hanem politikai menekültek voltak. Azt gondoltuk, addig maradunk itt, amíg az oroszok ki nem lesznek téve az amerikaiak által. De ez nem történt meg. 56-ban jöttünk rá, hogy jobb, hogyha kicsomagolunk! – mesélte Sági Imre. Elmondta azt is, hogy magyarok lévén mindig is volt a gyülekezetben kisebb-nagyobb súrlódás, de végig összetartottak, kitartottak, megmaradtak magyarnak.
16 éves korában érkezett Melbourne-be Bárány Ede, aki elmondta, milyen nehéz volt elkezdeni itt az életet. Nem tudtak angolul, nem ismerték a várost, nehezen kaptak munkát, és egyedüli segítséget a magyaroktól remélhettek. Egymást a honvédség és a csendőrség kötelékéből jól ismerő szülők közössége biztonságot jelentett számukra.
„1956-ban a forradalom idején Melbourne-ben a reformátusok közül mindenki jelentkezett katonai szolgálatra. A Napier street-i templomban két ajtó volt, ahol jelentkezni lehetett menni haza, az egyik a Rongyos Gárda, a másik a Prónay Különítmény” – vette át a szót ismét Sági Imre. „Meg voltunk győződve, hogy megyünk harcolni! De aztán jött Szuez, és a Nyugat becsapott bennünket – igaz nem először és nem utoljára. Ők megszokták a becsapást!” – nyugtázta.
Felhagyva a politizálással átmentünk a Bocskai terembe, ahol a sok megterített asztalra lassan felszolgálták a finom ebédet, amelynek elfogyasztása után Dézsi Csaba lelkipásztor röviden ecsetelte az eltelt 70 év kiemelkedő állomásait. Elmondta, hogy milyen emberfeletti áldozat árán sikerült az alapító lelkipásztornak megszerveznie az Ausztráliába érkező magyarok több generációjának egyházi életét. Hogy lett az első menekültek gyülekezetéből önálló templommal és épülettel rendelkező magyar református gyülekezet. A Bocskai terem falán elhelyezett képek segítségével komplex áttekintést adott a gyülekezet életének korszakairól.
Ezután a meghívott vendégek rövid beszédekkel köszöntötték a 70 éves gyülekezetet.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős államtitkárának köszöntő sorait Dr Mező István Mózes tolmácsolta, aki a köszöntés mellett a műemlék templom tetőszerkezetének felújításának anyagi támogatására tett ígéretet.
Dr. Mikola István Magyarország ausztráliai nagykövete beszélt arról is, hogy Magyarország milyen külpolitikai meggondolások mentén fejleszti kétoldalú kapcsolatait ebben a térségben, és ebben milyen szerepe van az itt élő magyaroknak.
Kitüntetés átadására is sor került. Nagykövet úr adta át Áder János köztársasági elnök által adományozott kitüntetést Csutoros Júliának, az alapító lelkipásztor leányának, aki az elmúlt öt évtizedben a Nőszövetség vezetője és a Református Szemle szerkesztője volt.
Dr. Kálmán László vezető konzul a magyar parlament zászlói közül adományozott a gyülekezetnek, amelyet a templomban fognak elhelyezni.
Dr. Fekete Károly püspök egy paszabi úrasztala terítőszettet adományozott a gyülekezetnek és egy református egység zászlót.
Dézsi Csaba lelkipásztor emléklappal köszöntötte az első gyülekezet még élő tagjait, köztük a 101 éves vitéz Fazakas Sándort is, akinek feszes, katonás tisztelgése láttán bizonyossá vált: ő bizony a kötelékben szolgált.
A köszöntők után a Bocskai Magyar Iskola tanulói műsorában gyönyörködhettek a résztvevők.
