1956-os megemlékezés a Calgary-i Magyar Kultúregyesületnél

Háromszázan énekelték a magyar himnuszt

/ Megyesi Eszter /
megyesi.eszter képe
Október 23. nagyon fontos nap a magyar történelemben. Erről a napról nem csak Magyarországon, hanem külföldön is megemlékeznek a magyarok. Calgary-ban a megemlékezésre háromszáz fős csoport gyűlt össze, megtöltve ezzel a Magyar Házat. A legkisebbektől kezdve egészen a legidősebbekig mindenki figyelemmel, néhol könnyes szemekkel követte a műsorszámokat.

Calgary-ban az október 23-i program igazi csapatmunka volt. A különböző szervezetek egymással együttműködve csodálatos programot hoztak létre. A megemlékezés közel két órás műsora a Himnusszal és az 1956-os emléktáblák megkoszorúzásával kezdődött. Ezt követően a cserkészek énekeltek néhány népdalt, majd a Bethlen Gábor Magyar Nyelviskola verses összeállítása következett, mely a gyermekek ártatlan hangján még hangosabban kiáltott a közönség csendes soraiba. Három táncos produkciót láthattunk. Vadrózsa Tánccsoport, Bartók Táncegyüttes, és a frissen alakult kis-tánccsoport a Bethlen Társaság neve alatt működve. A táncok között szavalatok hangzottak el. Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot című versét Barabás Árpád, a Petőfi Színjátszó Társulat tagja adta elő, majd Weöres Sándor: Rapszódia a kivívott szabadságról című versét én magam szavaltam el. A műsort a cserkészek nagy sikerű színdarabja, az Októberi Ifjak zárta, amely több néző szemébe is könnyeket csalt.

„Lyuk a zászlón: Szabadság és Igazság. A gyönyörű, ősi három színen olyan volt a kommunisták-szocialisták címere, mint egy billog, ami beleégett az emberek tudatába vagy tudatalattjába: enyém vagy, birtokba vettelek és a birodalmamhoz tartozol! A kommunista birodalom minden terhével, minden kiszipolyozó terhével ránehezedett az országra és a nemzetre. Hát ezt a terhet, ezt a billogot nyelte el maga a lyuk. Az elnyomás és rabság jelképét.” – hangzott Bocskorás Bertalan, a Kálvin Magyar Református Egyház lelkipásztorának ünnepi beszédében. Kérdésként vetette még föl, hogy hol látjuk nemzeti zászlónkat: lent a földön, véresen vagy pedig a magasban, a szabadság és igazság jelképeként az ég hátterével?

A magyar iskolákban a gyermekek zászlókat készítenek, és a közepét kivágják, majd bátran lengetik és a lyukon keresztül a távolba néznek. Ezt adta nekünk az 1956-os forradalom és szabadságharc. Elindított egy olyan megállíthatatlan folyamatot, amelynek következményeként mi és a legifjabb nemzedék is szabadon, önmagunkat és nemzetünket felvállalva, politikai nagyhatalmaktól függetlenül nőhetünk föl. Köszönjük ezt, szabadsághősök.!