A zürichi tó partján áll egy kopjafa, amelyet a helyi magyarok a forradalom hőseinek tiszteletére állítottak. Reggel kisebb csoport gyűlt össze, hogy rövid megemlékezésen koszorút helyezzenek el az áldozatok emlékére. Szennyessy László, a Svájci Magyarház Alapítvány és a Zürichi Magyar Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket és méltatta az 1956-os menekülteket, akik a nyugati diaszpórák egyesületeinek alapítói voltak, lehelyezve a mai közösségek alapjait. Az ünnepségen részt vett Dr. Csobánci-Horváth Iván berni vezető konzul is, aki a „pesti srácok” mai hatásairól, példamutatásáról beszélt. Kelemen Lilla mint a zürichi Svájci Magyarház Alapítvány Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa, Király Zoltán Sírfelirat című versével tisztelgett a hősök előtt. Rövid beszédet tartott vitéz Kenessey Csaba 1956-os szabadságharcos is, aki 20 éves fiatalként vállalt aktív részt a szabadságharcból. A rövid reggeli megemlékezés zárásaként Szennyessy László, Dr. Csobánci-Horváth Iván és vitéz Kenessey Csaba koszorút helyeztek el a kopjafánál.
A vasárnapi ebédet az ünneplők a zürichi Katolikus Misszió székhelyén, a Bruder Klaus templom nagytermében fogyaszthatták el. A Zürichi Magyar Cserkészet gulyáslevessel és debreceni kolbásszal készült, de hideg szendvicseket is választhattak a résztvevők. A szokásoknak megfelelően a cserkészszülők süteményekkel vártak mindenkit, hosszú pulton sorakoztak a bejglik, rétesek, torták és más édességek. Ezen kívül az italokkal is a cserkészek szolgáltak, így az ebéd bevételének teljes összege a cserkészet javára ment.
Kora délután a Bruder Klaus templomban kezdetét vette az ökumenikus istentisztelet, amelynek házigazdája Varga Péter katolikus plébános volt, az igét pedig Michna Krisztina református lelkész hirdette. Az istentisztelet alatt, csakúgy, mint a későbbi ünnepségen, a Zürichi Magyar Ökumenikus Golarits Kórus énekelt. A svájci magyar közösségeknek különösen fontos az ökumené, hiszen magyarként egy közösséghez tartozik mindenki, felekezeti különbségektől függetlenül.
Az istentisztelet után következett a Zürichi Magyar Egyesület által szervezett megemlékezés. Szennyessy László köszöntötte az egybegyűlteket, örömét fejezte ki, hogy ökumenikus ünneplésen vehetett rész a közösség, majd átadta a szót Jakab Zsigmond konferansziénak. A műsort Kelemen Lilla kezdte, egy olyan cikkből olvasott fel, amely a forradalom világméretű nemzetközi hatásairól beszélt, idézve például Adenauert vagy Kennedyt. A műsor további részében Keil Tímea Gazdag Erzsi versével emlékezett, valamint pár rövid klippel is illusztráltuk a forradalom hangulatát. A Golarits Kórus elénekelte többek között a Régi Székely Himnuszt és a Liszt Ferenc Áldd meg Isten magyar népünk című szerzeményét. A megemlékezés főszónoka, vitéz Kenessey Csaba visszaidézte a korabeli Magyarországon történt borzalmakat és személyes emlékeit. Elmondta, hogy az elkeseredettség miatt ő és társai nem gondoltak a forradalom sikerének esélyeire, csupán tudták, hogy ki kell állniuk Magyarországért. Beszéde nagy hatást gyakorolt a jelenlévőkre, üzenete, miszerint mindig mindenütt magyarnak kell maradnunk, pedig a jövőben is elkíséri majd az ünneplőket.
