1956-os megemlékezés és Kárpátalja-nap Wallingfordon

/ Ali Ádám /
ali.adam képe
1956 központi helyet foglal el a wallingfordi magyarság életében, a megemlékezésből a közösség apraja-nagyja kiveszi a részét. Az eseményt idén egy kárpátaljai delegáció látogatásának alkalmából öszekötötték egy rendezvénnyel, ahol Kárpátalja kultúrájával és jelenlegi helyzetével ismerkedhettek meg az érdeklődők.
A "Sodró" Együttes előadásacsoportbancsoportképbeszéd

Október 27-én 1956-os megemlékezést és Kárpátalja-napot tartottak a Wallingfordi Magyar Házban. Az ünnepség délután háromkor kezdődött, a Magyar Ház előtti 1956-os emlékmű megkoszorúzásával. A megemlékezésen részt vett minden wallingfordi magyar közösség, a cserkészek díszőrséget álltak, a Magyar Iskola diákjai pedig egy rövid műsorral készültek. A gyerekeket ünnepi beszédek követték, felváltva, magyar és angol nyelven. Különösen megindító volt Márai Sándor „Menyből az Angyal” című verse Fehér Ircsi előadásában. Az esemény fénypontja az volt, amikor a közösség lelkes tapsvihara közepette felálltak a még köztünk élő 1956-os hősök. A fiatalabb generáció hajlamos a forradalomra régi, történelmi eseményként gondolni, pedig a „pesti srácok” még köztünk járnak, és minden tiszteletet megérdemelnek.

A megemlékezés után következtek a Kárpátalja-nap eseményei. A New York-i főkonzulátus jóvoltából egy egész delegáció látogatott Kárpátaljáról Wallingfordba. Bocskor Andrea, az Európai Parlament képviselője, Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora és Dr. Popovics Béla helytörténész előadásaikban megvilágították a kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetét, az ukrán-orosz háború és az erősödő ukrán nacionalizmus okozta kihívásokat. Ez azért is fontos, mert az amerikai sajtó az eseményeket leginkább tágabb geopolitikai szemszögből vizsgálja, és nem sok figyelmet szentel a kárpátaljai magyarság küzdelmének, jogaik megcsorbításának, és az őket érő egyre súlyosabb atrociásoknak.

A beszédek közben a „Sodró” együttes zenészei, énekesei és táncosai engedtek bepillantást Kárpátalja sokszínű kultúrájába. Bár előadásuk központjában a magyar énekek és táncok álltak, műsorukban helyet kaptak a helyi szlovák, zsidó és cigány csoportok zenéi is. Hatalmas sikerük volt, a végén közönség állva tapsolt, nem engedték el az együttest ráadás nélkül.

Az előadások után a Magyar Ház megvendégelte az előadókat és a közönséget, és még sokáig tartottak a jó hangulatú beszélgetések, mielőtt az utolsó ember is elhagyta volna a termet.