A szüleim vajdaságiak, ezért hamar közel kerültem a magyar néphagyományokhoz: a szünidők egy részében a nagyszülőknél voltam, ahol élőben tapasztalhattam a hagyomány megtartó erejét. A néptánc szeretete már kiskoromban elkezdődött, amikor beírattak a szüleim a helyi néptánccsoportba. Óvodás koromtól a gimnazista évek végéig Kalocsán, a főiskolai évek alatt Szegeden táncoltam.  Itt a rekreáció szakos diákok néptánc-demonstrátora voltam.

Jelenleg Pomázon harmadik osztályban napközis tanítóként dolgozom. A budakalászi Lenvirág Táncegyüttes Lenmamik csoportjának táncpedagógusa vagyok, az együttes nyári táboraiban kézműves foglalkozásokat tartok.

Ausztráliában, Melbourne városában a Magyar Kultúr Körnél és más tánccsoportoknál fogok néptáncot tanítani, több korosztálynak is.

Egy népdal, egy tánc, egy-egy népművészeti motívum mind kifejeződései egy közösség összetartozásának. Olyanok, mint a tápanyag egy növény gyökereinek. Azokon a helyeken, ahol e gyökerek a tápanyag hiányában elvékonyodnak, vagy elhalnak, a közösségnek már nem lesz meg az összetartó ereje, és az emberek eltávolodnak. Az én célom az, hogy ezekre a helyekre régi és új tápanyagot vigyek, hogy a gyökerek új erőre kapjanak, és később talán maguktól is erőssé váljanak.

Évszázadokon keresztül a hagyományaink elégnek bizonyultak ahhoz, hogy megmaradjunk. Ha ezt a diaszpórában élő magyar közösségekben felfrissítjük, esélyt adunk nekik arra, hogy megmaradjanak, és magyarságukat erősítsék.