Budapesten születtem, idén diplomáztam tanítóként Vácon, ahol a nyelvtanítás mellett a néprajzi ismeretek voltak a fő képzési területeim. Ezt megelőzően az ELTE esztétika és kulturális antropológia szakára jártam, az utóbbira azért, mert fontosnak tartom más kultúrák megismerését, és ennek egyfajta tolmácsolását a saját társadalmam felé. Reményeim szerint határainkon túl végzett két éves terepmunkám hozzájárulhatott ahhoz, hogy az emberek próbálják jobban elfogadni és megérteni egymást.

Ugyanígy fontosnak tartom, hogy egy közösség, egy nemzet megőrizze kulturális identitását, értékeit. Szeretnék közvetítőként segíteni majd abban, hogy hazánk értékeit, szépségét azok az emberek is megtapasztalhassák, és gyakorolhassák, akik tőlünk távolabb élik az életüket.

Idegenvezetőként is gyakran találkozom főleg Latin-Amerikából érkezett látogatókkal, akik magyar leszármazottak, és leginkább keveset vagy éppen semmit sem értenek magyarul, de szeretnének többet tudni a gyökereikről. Néhányan közülük a gyerekkori emlékeikből táplálkozva még emlékeznek nagyszüleik, dédszüleik magyaros főztjeire, egy-egy dalára, vagy éppen jellegzetes szavajárására. Nekik mindig külön élvezet bemutatni a várost és mesélni népünk történelméről, megosztani érdekes anekdotáit, büszkeségeit.

Bízom benne, hogy Londonban a helyi magyar közösség mindennapjaiban is kölcsönösen gyarapítjuk majd egymás tudását, ismereteit. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy képviselve hazámat megerősíthetem másokban, hogy a kultúra valójában nem ismer határokat, ott van, ahol azt megéljük.