Ukrajnában, Kárpátalján születtem, édesanyám magyar, édesapám pedig orosz nemzetiségű. Ezek a tényezők nagyban formálták személyiségemet. Sokáig bizonytalan voltam identitásomat illetően, míg végül megtaláltam a választ: határon túli magyar vagyok, egy orosz édesapával, aki mindent megtett azért, hogy megmutassa nekem az orosz kultúra legjavát.

Gyerekkoromtól fogva vonzottak a nyelvek, ezért miután befejeztem középiskolai tanulmányaimat, beadtam a jelentkezésemet az Ungvári Egyetem magyar szakára. Az ungvári évek során több szoros, életre szóló barátságot kötöttem az ott tanulókkal, s néhányan elkezdtünk különböző református ifjúsági programokat szervezni. Végül egyetemi gyülekezetet is alapítottunk, ami mindmáig zavartalanul működik UREGY néven. Nagy örömmel gondolok vissza az egyetemista-főiskolás hétvégékre, utcai zenélésekre, vagy arra, amikor egy-egy kollégiumi szobában húszan-harmincan is összegyűltünk közös beszélgetésekre.

Sokáig tolmács szerettem volna lenni, azonban végzős koromban felajánlották, hogy a Kijevi Nemzeti Lingvisztikai Egyetemen oktassak magyart idegen nyelvként. Örömmel igent mondtam. A kijevi időszak nagyon meghatározó volt számomra, úgy gondolom, hogy az ott eltöltött idő alatt együtt nőttünk fel a diákjaimmal. Életem egyik legnagyobb teljesítményeként tekintek arra, hogy 4 év után együtt olvastuk Szabó Magda vagy Kosztolányi Dezső műveit, részt vehettünk magyarországi nyári egyetemeken, ahol a kijevi csoport mindig külön dicséretben részesült. A kijevi tevékenységem döbbentett rá arra, hogy elsősorban a tanítás a hivatásom. 2016 óta Budapesten élek, s magyar, mint idegennyelv-tanárként dolgozom.

Immár másodszor térhetek vissza Ausztráliába, ahol egyszer már mérhetetlen szeretettel vettek körül. Nagyon megszerettem a melbourne-i közösséget. Hihetetlenül értékes emberekkel van tele, s számomra ajándék, hogy kis ideig ismét velük lehetek.