Kovács Kálmán előadása a Bécsi Magyar Otthonban

/ Várkonyi Borbála /
varkonyi.borbala képe
Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége az Ausztriai Magyar Kutatóintézettel és a Bécsi Magyar Történeti Intézettel közösen szervezett rendezvényén, április 24-én Kovács Kálmán, a Debreceni Egyetem docense tartott előadást Zrínyi Miklós német nyelvű recepciójáról.
Kovács Kálmán előadásaKovács Kálmán előadásaKovács Kálmán előadásaKovács Kálmán előadása

Az előadás elején Dr. Pesti Brigitta, a Bécsi Egyetem Finnugor Tanszékének oktatója köszöntötte az előadót és a megjelenteket, majd a Bécsi Magyar Történeti Intézet nevében Dr. Bertényi Iván mondott köszöntőt.

Kovács Kálmán 2017-ben kiadott könyvét prezentálta a hallgatóságnak, amely a Debreceni Egyetem gondozásában jelent meg „Zrínyi, Zriny, Zrinski”. Szigetvár német–magyar emlékezete 1790–1826 címmel. A Debreceni Egyetem oktatója Zrínyi horvát, német, magyar és latin névváltozataiból kiindulva hívta fel a figyelmet a szigetvári hős különböző kulturális beágyazottságára.

Kovács Kálmán német nyelvű előadásában a felejtés és az újjászületés dinamikáját ismertette a hallgatókkal, kiemelve a 18. században fellendülő nemzetközi diskurzust, amely irodalmi munkákban jutott kifejeződésre, és így követte végig a szigetvári hős alakjának változását. Prezentációjában helyet kapott többek között Johann Peter Kraftnak, a bécsi Művészeti Akadémia vezetőjének egy alkotása is, amely Szigetvár elfoglalását ábrázolja.

Az előadó érdekességként Széchenyi István Naplójának egy bejegyzését idézte, amely Körner Zrínyi című darabjára reflektált oly módon, hogy a bejegyzésben Zrínyi nevének magyar változata szerepelt, de a szövegben német és francia szavak keveredtek egymással. A darabot Budapesten játszották, magyar nyelven, éppen ezért érdekes Széchenyi bejegyzése, amely egy többnyelvű, multikulturális megközelítésmódra enged következtetni. A többnyelvű mondatot Kovács Kálmán mint mottót és egyben mint szimbólumot állította az érdeklődők elé, amely Zrínyi alakjának nemzetközi, multikulturális újjászületésére mutat rá.

Az irodalmi szövegek közül elsőként Andreas Karl Josef Stanislaus jezsuita szerzetes Zrinius ad Szigethum című alkotását említette, amely 1738-ra datálható, és amelyben elsőként jelenik meg a korban a szigetvári hős alakja. Később említette Ignaz Cornova prágai jezsuita munkáját is, amely Zrínyit mint a haza megmentőjét állítja a középpontba. Kovács Kálmán ezzel kapcsolatban feltette a kérdést: melyik hazát mentette meg Szigetvár hőse? Horvátországra, Magyarországra, vagy talán az egész Habsburg Birodalomra gondolhatott a szerző 1777-ben? Az előadó ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy a Zrínyiről kialakult kép elsőként a nemzeti patriotizmushoz kapcsolható tehát.

A nemzethez való lojalitással kapcsolatban érdekes volt Johann Peter Kraft festményének elemzése, amellyel kapcsolatban az előadó rávilágított: ha a képen látható magyar címeres zászlót közelebbről megnézzük, akkor annak másik oldalán láthatóvá válik az osztrák címerállat is.

Előadásában a Debreceni Egyetem oktatója kitért még Friedrich August Clemens Werthes történelmi drámájára, amelyet Budapesten írt; de említette Joseph Hormayrt is, aki Zrínyit mint osztrák történelmi személyiséget, a császári állam nagy alakját mutatta be. Szó esett továbbá Johann Friedrich Kindről, aki rövid regényében nem a történelmi háttérre támaszkodott, sokkal inkább egy patriotista szerelmi történetet alkotott Szigetvár elfoglalásáról. Következőként esett szó Felsőőri Pyrker János Lászlóról, aki történelmi színművet írt Zrínyi haláláról.

A Zrínyi recepció csúcspontjaként szólt az előadó Theodor Körnerről, akinek drámája komoly eredményként és sikerként tekinthető a Zrínyiről szóló irodalmi művek sorában, s akit az irodalmi nacionalizmus megteremtőjeként tartanak számon. Az előadás vége felé Kovács Kálmán feltette a kérdést, hogy az említett irodalmi művek milyen Zrínyi-képet tárhatnak az olvasók elé?

Werthes drámájának középpontjában a szabadság áll – fejtette ki az előadó -, majd rámutatott, hogy az nem mint politikai fogalom jelenik meg művében, sokkal inkább antropológiai értelemben, mint conditio humana, az emberi létezés alapja és feltétele. Ha a szabadságot elveszítjük, emberségünket veszítjük el. Így Werthes alkotásának szereplői nem annyira a haláltól, mint a bebörtönzéstől félnek. Így lehet, emelte ki az előadó, hogy a dráma szereplői haláluk előtt nem Istenhez, hanem a szabadsághoz könyörögnek. 

Körner munkájának sajátossága, hogy az új polgári nacionalizmust mutatja be. A műben megjelenő motívum, az országért és Istenért vállalt halál a 18. század végének is központi gondolata volt. Körner műve később mind a magyar, mind a szláv kultúrában óriási nyomot hagyott. A Pesti Városi Német Színházban is bemutatták darabját, ahogyan Horvátországban is jelentős sikereket ért el.

Az előadás végén Kovács Kálmán bemutatta a témában írt kötetét, majd Dr. Pesti Brigitta vezette fel a későbbi beszélgetést Garaczi László Csontváry Kosztka Tivadar Zrínyi kirohanása című képe ihlette versével.