Karácsonyi legáció Clevelandben

/ Kertész Adrienn /
kertesz.adrienn képe
Először is mi az a legáció? A legáció szó jelentése: ünnepi követség (a latin legatio szóból). Így nevezik a magyar reformátusoknál azt, amikor a teológiák karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor kiküldik a diákokat, hogy ellátogassanak egy-egy gyülekezetbe és ott istentiszteleteket tartsanak és bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe.
Gyertyafényes istentisztelet Wallton HillsbenA gyerekek zenés műsora Wallton Hillsben Piros-fehér-zöld egyenruhában a fairport harbouri kórusIgehirdetés közben Lorainben

A legáció nagyon hasznos a diákság számára, hiszen ezeken az alkalmakon lehetőségük van arra, hogy új élményeket és tapasztalatokat szerezzenek, s hogy még tanulóéveik alatt megismerkedjenek minél több gyülekezettel és lelkipásztorral.

Egy kis történelmi magyarázat:

Érdekességként mondom el, hogy e hagyomány keletkezése valószínűleg egészen a reformáció korára vezethető vissza, amikor nem jutott minden egyházba lelkész. Ezen úgy próbáltak segíteni, hogy legalább a főbb ünnepekre teológus diákokat küldtek ki. A legrégibb erről szóló történeti adat 1630-ból maradt fenn. 1671-ben, amikor a jezsuiták elfoglalták a sárospataki iskolát a reformátusoktól – amelynek én is a diákja voltam –, a tanulók egy része a lelkészekhez ment segédkezni, sokan ezért ettől az eseménytől számítják a szokás eredetét. 1759-ben a helytartótanács betiltotta a legációt és csak 1776-ban engedélyezték újra, majd 1784-90 között ismét betiltották, ezt követően viszont napjainkig életben maradt a szokás.

Ki az a legátus?

A legációba menő teológus hallgatót legátusnak nevezzük. A legátusnak egyrészt az iskola pecsétjével ellátott iratot, úgynevezett libellust adnak, amibe az iskola részére küldött adományt bevezeti a lelkész és értékeli benne a teológus munkáját, másrészt adnak számára egy az egyházat üdvözlő levelet is: az úgynevezett pátenst. A nagyobb és kisebb egyházakat osztályzati sorrend szerint választják a diákok, ezt hívják elekciónak. 1812-ben egy ilyen választás alkalmával a debreceni tanuló ifjúság olyan hevesen összetűzött a tanári karral, hogy az ifjúság egész tisztikarát ki akarták ennek következtében csapni.

Az én legációm:

2017 karácsonyát én is legációban töltöttem. Bár már nem vagyok diák, de szeretettel fogadott engem legátusként három clevelandi magyar református gyülekezet: a Fairport Harbour-i, a Walton Hills-i és a loraini, ahol összesen öt karácsonyi istentiszteletet tartottam angol és magyar nyelven egyaránt.

Örömteli volt látni a Fairport Harbour-i gyülekezet kórusát a piros-fehér-zöld egyenruhájukban. Nagyon bizakodást keltő volt a Walton Hills-i gyülekezetben látni a sok gyermeket és a fiatalabb korosztályt, s milyen szép volt, amikor mindannyian meggyújtottunk egy-egy gyertyát és a gyertyafényes istentiszteleten közösen elénekeltük a Csendes éjt. A loraini gyülekezetben pedig megtapasztalhattam, hogy mennyire fontosak a gyülekezeti tagok számára a magyar hagyományok: bebizonyították, hogy Amerikában is finom a jól elkészített magyar töltött káposzta és bejgli, és még útravalót is adtak a házi készítésű hurkájukból.

Mindent összefoglalva tehát élményekben gazdag, szép karácsonyt tölthettem e három clevelandi gyülekezettel, ami talán még a legáció szép magyar református hagyománynak a kezdete is lehet itt, az Egyesült Államokban.

 

  
Mosolygó arcok a gyertyafényes istentiszteleten ♦ A negyedik adventi gyertya meggyújtása ♦ A gyerekek is szerettek volna úrvacsorázni