„Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot!”

/ Patai Borbála /
patai.borbala képe
Az '56-os magyar szabadságharc és forradalom 60. évfordulója alkalmából Tollas Tibor költőre, a müncheni és a nyugati magyarság világszerte ismert, vezető személyiségére emlékeztünk születésének 95. és halálának 20. évfordulója alkalmából 2016. november 12-én, a Müncheni Magyar Nyelvű Református Gyülekezet, a Széchenyi Kör, a költő tisztelői és családja, valamint a BUOD (Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége) közös szervezésében. Az emlékestet dr. Kecskési Maja, Ravasz Zoltán, Patai Borbála és Ravasz Ákos szerkesztette.
Tollas Tibor költészetérőlZárszóNépdalokkal emlékezveKözönség sorai

Tollas Tibort 1947-ben koholt vádak alapján letartóztatták, a népbíróság pedig elítélte: 9 évig a gyűjtőfogházban, a váci börtönben és a tatabányai bányamunkatáborban raboskodott. Költészetére jelentős hatással volt a fogházban töltött idő. Ő a magyar börtön-költészet legtermékenyebb alkotója. Rabtársaival gyűjtötte a magyar és nyugati irodalom remekeit, lopott papírra, kenyérben csempészett ceruzacsonkkal, a börtönben kuporogva írta verseit, gyűjtötte versfordításait – 12 kötetnyit. A forradalom bukásától a rendszerváltásig szerkesztette az ’56-os emigráció legjelentősebb lapját, a Nemzetőrt, hat verseskötete jelent meg, és három antológiával (Füveskert, Gloria Victis 1848, Gloria Victis 1956) gazdagította a magyar irodalmat. Irodalmi tevékenysége mellett gyakran utazott. Szinte minden évben meglátogatta a szórvány-magyarságot. Előadásait ezrek hallgatták Európában és a tengeren túl is, San Franciscoban, New Yorkban, Miamiban és Vancouverben szolgálta a magyarság ügyét. Költészete a nyugati, sőt az egyetemes magyar irodalomban is egyedülálló jelenségnek számít. 2006-ban jelent meg összegyűjtött verseinek és műfordításainak kötete. Az '56-os emigráció egyik szellemi vezéralakja Münchenben élt és itt is halt meg 1997-ben. Leghíresebb versét, a Bebádogoztak minden ablakot az október 23-i ünnepségeken most is több helyen szavalták szerte a világon, ahol magyarok élnek. Az est során a költőre, gyerekkori barátjára - a nemrég elhunyt magyar színészre - Gönczöl Jánosra és az ’56-os események eszméire emlékeztünk családtagok, barátok, ismerősök, a magyar irodalom és színház tisztelői, a müncheni magyarság körében.

A müncheni Evangelische Kreuzkirche termében dr. Kecskési Maja, a költő özvegye köszöntötte az egybegyűlteket. Elcsendesedett az este, egy pillanatra megállt az idő és a közel kétszáz fős nézőtérre a meghittség borult. Tollas Tibor szellemi örökségéről, költészetéről Nagytiszteletű Csákvári Dániel lelkész Szakolczay Lajos, irodalomtörténész gondolataival szólt. A költő írói munkássága, irodalmi öröksége, szellemisége a Gulyás testvérek által készült Túlvilági beszélő című tévéfilm részleteiben, Gál Csaba előadóművész, Stief Magda színművész előadásban és Gönczöl János verscsokrában elevenedett meg. Az est végén Kucsera János, a müncheni Széchenyi Kör elnöke – mindkét művész személyes ismerője - méltatta a két alkotó munkásságát. A megemlékezés Tollas Tibor kedvelt népdalainak eléneklésével zárult lánya, Csilla – a müncheni Regős néptánc együttes egykori művészeti vezetője - és Gál Csaba, előadóművész segítségével. „Azt hiszem, annak örülne a legjobban édesapám, ha közösen énekelnénk el azokat a dalokat, amelyek számára a legkedvesebbek voltak.”

Tollas Tibor hagyatékára való emlékezés bepillantást nyújtott, miként élte meg az író az egykori politikai erőszakot, a demoralizálást. Megmutatta azt a hitben, magyarságban rendíthetetlen, erős embert, akinek hírneve szellemi örökségén keresztül, annak gondozásával tartható csak fent. Az emlékezés egy különleges találkozás értékeit is magában rejtette. 1956 a fiatalok forradalma volt. A költő életművén, szellemiségén, irodalmi tevékenységén keresztül a mai kor fiataljai találkozhattak a forradalom körülményeivel, átérezhették annak üzenetét.

A rendezvény egyik főszervezőjének, Ravasz Zoltánnak köszönhetően a megemlékezésről készült teljes videofelvétel megtekinthető.