Tudástár

Banja Luka olyan város, ahol a történelem nem múltként van jelen – minden lépésnél érezhető az idő rétegzettsége, ugyanakkor a kortárs kulturális élet erőteljes lüktetése is jelen van. Mégis, egy várost valójában nem csupán az épületei és eseményei határoznak meg, hanem azok az emberek, akik mindezt megteremtik, és folyamatosan újraértelmezik.

Épp egy ilyen szemszögből ismertem meg a fiatalabb művészgeneráció egyik kiemelkedő képviselőjét, Dušan Vere Urošević-et. Személyét szinte lehetetlen elkerülni, ha valakit legalább valamennyire is érdekel ennek a városnak a kulturális élete: energiája, sokoldalúsága és folyamatos munkája a banja lukai és a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaság zenei és művészeti életének egyik meghatározó szereplőjévé tették.

Loznicában született, azonban szakmai pályáját szülővárosán kívül építette. Az alap- és mesterképzését karmesteri szakon a Banja Luka-i Egyetem Művészeti Karán végezte, ahol 2017 óta aszisztensként tevékenykedik. Doktori művészeti tanulmányait viszont a Belgrádi Zeneakadémián fejezte be, ezzel megszerezve az akadémiai képzés legmagasabb szintjét.

Január 22-ét a magyar kultúra napjának nyilvánították annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be a Himnuszt. Magyarország Himnusza egyedülálló módon képviseli a magyar néplelket, a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve és a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe, van azonban néhány érdekesség, amely nem terjedt el széles körben. Ezekről kívánok szót szólni.

Szabó Attilát a helyi közösségben mindenki ismeri és tudják, hogy fontos neki a helyi magyar közösség. A vele készült interjúban arról kérdeztem, hogyan került Adelaide városába és milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt 18 év alatt, a munkája során.

Amikor azt mondom 2rrr fm 88.5, a Sydney-ben élő diaszpóraközösségnek két dolog jut eszébe: Mozaik Rádió Sydney és az Ilosvay házaspár vidámsága. Kati és Guszti nevével a hosszú évek alatt egybeforrt a magyar nyelvű rádiózás Ausztráliában, hiszen 1992 óta folyamatosan jelen vannak az éterben. Tudósítanak, interjúkat készítenek, alkotnak és fél szemüket mindig az anyaországon tartják.

Ösztöndíjas időszakomat Adelaide-ben töltöttem, fogadószervezetem egy ernyőszervezet volt, a Dél-Ausztráliai Magyarok szövetsége.

Benedek Lászlóné Micsinay Máriát, az Argentínai Magyar Református Egyház főgondnokát kértem, ossza meg velünk az egyház történetét. Marika a cikk elkészüléséhez is olyan odaadással, szeretettel állt, mint ami mindennapi tevékenységét jellemzi mind az egyház szolgálatában mind a magyar nyelvművelő tevékenységében.

Redl Erzsébet Annát (Isabel Ana Redl) először a Kőrösi Csoma Sándor Program keretében, mentorhelyettesemként ismertem meg. Az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének (AMISZ) elnöke, a Szent László Iskola pártfogója, és a Zrínyi Ifjúsági Kör iskolájába, óvodájába járó három kislány gondos nagymamája. A karantén lassította a megismerkedésünk folyamatát. Örülök, hogy megszületett ez az interjú.

Méltán büszke a magyar közösség Haller Mihályra, akit ez év szeptemberében az argentin Nemzeti Tudományos Akadémia levelező tagjává választottak, elismerve munkásságát. Ez alkalomból kérdeztem Mihályt.

A több órás beszélgetésünk során a Chilében élő Maria Eugenia Flores egy ponton így fogalmazott: „A szívem tele van Magyarországgal”, ami ahogy a Magyarországon töltött éveiről mesélt, teljes értelmet nyert.
Most az ő történetét szeretném elmesélni röviden.

A Buenos Aires-i magyar nagykövetséggel együttműködve november 3-án virtuális szimpóziumot szerveztünk Vágási-Kovács Anna ösztöndíjas társammal a Magyar Tudomány Napja alkalmából. Gr. Széchenyi István egyévi jövedelmének egy tudós társaság megalapítására tett felajánlására 1825. november 3-án került sor, emiatt 2003 óta hivatalosan ezen a napon ünnepeljük a magyar tudomány művelőit és eredményeit.