Arcképcsarnok Svédországból 1.: „A zene menedék és feloldódás!" – beszélgetés Péter Norbert, miskolci születésű szaxofonossal.

/ Ferencz Orsolya /
ferencz.orsolya képe
2016. október 14-én, a nagyköveti, konzuli és diplomata találkozón Borasban léptem fel közösen Péter Norberttel. Én a megszokott, klasszikus áriáimat és primadonna dalaimat énekeltem. Tudtam, hogy lesz a rendezvényen egy magyar származású hangszeres előadó, egy szaxofonos is. Nem tudtam róla semmit, sem a zenei stílusáról, sem a játékáról. Meg kell mondjam, kritikus vagyok, arra neveltek, hogy csak egy zene van: a jó zene. Aki pedig színpadra lép, aki profinak vallja magát, annak kutya kötelessége jól játszani, jól énekelni. Mindig, minden pillanatban a maximumot kell nyújtanunk magunkból.
Péter NorbertBorasPéter Norbert

​Megérkeztem Borasba, Péter már próbált a színpadon. Beléptem és pillanatok alatt tudatosult bennem, hogy jó helyen járok, valamint az: a mai este remek fellépés lesz, egy kiváló előadóval. Mosolygott a lelkem, mert kívánhatnék-e ennél jobbat magamnak? Színpadon lenni valakivel, akiből árad a zene, a muzikalitás. Csodálatos íveket játszott, kitűnő improvizatív készséggel muzsikált a javából. Ezt követően Göteborgban is felléptünk közösen, a Böjte Alapítvány javára rendezett karácsonyi jótékonysági koncerten.

Borasban hallottalak először játszani és gyönyörű volt. Hogyan és mikor kerültél Svédországba? Milyen indíttatásból?

2010. januárjában költöztem Svédországba. Az okok elég összetettek, de dióhéjban annyit, hogy olyan mértékű stressz nehezedett rám a vállalkozásom és az akkori gazdasági válság kapcsán, ami több egészségi problémát eredményezett. Mivel Svédország egy olyan ország hírében áll, ahol nyugodtabb és tervezhetőbb az élet, így 7 évvel ezelőtt útra keltem.

Bár van civil foglalkozásod is – autószerelő –, a szabadidőd nagy részét a zenélés teszi ki. Mit jelent számodra a zene?

Több dolgot is. Menedék és feloldódás a hétköznapi gondok súlya alól. A saját lelkem rezdüléseinek a közvetítője. Egy csodás lehetőség más emberek lelkével és akár a teremtővel való összekapcsolódásra. Örömforrás.

Sok felkérésed érkezik a Svédországgal szomszédos országokból is.

Valóban. Majdnem azt mondhatom, hogy többet játszom a szomszédos Norvégiában, mint itt Svédországban, bár az utóbbi néhány hónapban, meglepetésemre, az itteni és a magyarországi felkérések száma is megnőtt. Miután megismertem egy kiváló svéd dobost, Benkt Stonnert, akivel egy észtországi jótékonysági koncerten találkoztam, felajánlotta, hogy segít nekem a zenei kapcsolatain keresztül bekerülni a skandináv zenei életbe. Akkoriban ő sokat játszott egy norvég keresztény alapítvány zenekarával, akivel járták az országot és egyszer elvitt magával. Azóta, immár negyedik éve rendszeresen fellépek náluk, valamint más egyéb helyeken is. Gyakori résztvevője lettem egy norvég tv-csatorna műsorának is, amit a világon nagyon sok helyen lehet nézni és ez a médiajelenlét magával vont újabb felkéréseket is.

Milyen formációban dolgozol? Vannak magyar muzsikus társaid is, vagy zömmel svédekkel dolgozol együtt?

A norvég koncerteken zömében norvég zenészekkel játszom. A tavaly bemutatott lemezemet is egy kiváló norvég zongoristával, Terje Hystaddal készítettük el. Van azonban egy saját zenekarom is, ahol négyen vagyunk. Két svéd muzsikus, egy magyar származású, kiváló jazz zongorista és jómagam. Magyarországon volt néhány koncertem Bolyki Balázssal (a Bolyki Brothers frontembere) és az általa vezetett Bolyki Soul & Gospel Kórussal. A közelmúltban pedig, a Budapesti Magyar Baptista Rádió készített velem egy interjút.

Mi a zenei stílusod? Hová sorolnád magad?

A zenei stílusomat elég nehéz definiálnom. Talán a smooth jazz és a gospel az, amiből a legtöbbet merítek, de a repertoáromban megjelennek pop, R&B, soul és tradicionális jazz zenészek művei is. Mostanában kacsintgatok kicsit klasszikusabb irányba is.

Mi az ars poeticád?

Nincs olyan probléma, amit a szeretet ne oldana meg.

Távol a hazádtól, a szülőföldedtől megtaláltad a számításaidat? Mit gondolsz, fogsz még otthon élni Magyarországon?

Meggyőződésem, hogyha az ember úgy dönt: egy idegen országban fogja élni az életét, akkor nyitottnak, befogadónak kell lennie az adott ország kultúrájára, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Másként elszigetelt marad, nem fog tudni beilleszkedni. Nekem az itteni két legjobb barátom tősgyökeres svéd. Azt gondolom, hogy sikerült minden tekintetben itt felépíteni az életemet, ami persze nem jelenti azt, hogy valaha is ne magyarnak érezném magam. Megtaláltam itt önmagam. Hogy a jövő mit hoz, azt nem tudhatom, de egyelőre nem tervezem, hogy hazaköltözöm Magyarországra.

Ha nem is élsz otthon, hallhatunk magyar földön muzsikálni?

Magyarországon most szervezem az idei koncertjeimet. Folyamatban van egy koncert szervezése a budapesti Mátyás-templomba, amit a nyári hónapokra szeretnék időzíteni, valamint egyeztetések folynak néhány fesztivál szervezőivel. Tavasszal szeretnék rendezni a szülővárosomban, Miskolcon is egy koncertet.

(A művész teljes neve Tarcsi Péter Norbert, azonban művésznevén, Péter Norbert néven találhatunk rá a világhálón és a közösségi oldalakon.)