Norvég Magyar Egyesület

Dr. Erdő Andrea Anna
Nincs kép

A Norvég–Magyar Egyesület (NME) nagyon régi múltra tekint vissza. A versailles-i békeszerződés után szétdarabolt Magyarország hányattatása, a fél világból döbbenetet és sajnálatot váltott ki. Norvégiában, Oslóban, Astrup Ebbe, kifejezvén szolidaritását és tiszteletét a magyarok iránt, 1937-ben megalapította a Norvég–Magyar Egyesületet. Ebbe lánya, Edle Astrup pedig, mintegy letéve a mondat végére a pontot, egy magyar nemeshez ment hozzá, Hubay Andor Cebriánhoz. Hubay Andor, bizony hogy, a csodálatos hegedű virtuóz, zenepedagógus és zeneszerző, Hubay Jenő fia.

A második világháború alatt, működésük lehetetlenné és okafogyottá vált, így átmenetileg szünetelt.

Norvégia, az 1956-os szabadságharc bukása után, 1500 (!) magyar menekültet fogadott be. A következő évben felmerült az egyesület felfrissítésének ötlete. Szükség volt ugyanis kapcsolatteremtésre, a fiatal magyar menekültek (átlagéletkoruk 22 év), és norvég befogadóik között. Valamint természetesen, a magyaroknak igényük volt hagyományaik és kultúrájuk megőrzése is. Úgyhogy valóban nagy szükség volt egy élő egyesületre.

Ekkor Zichy Géza gróf és Odd Nansen kezükbe vették az Egyesület sorsát.

1957 őszén tartottak egy gyűlést, aminek apropója az újraindítás volt. Innen datálva az Egyesület virágkorát élte.

1960-tól egy évtizeden át az egyesületnek volt bérelt magyar háza, ahol a rendezvényeiket és gyűléseiket tarthatták. Hatalmas volt az érdeklődés mindkét oldal részéről. Ennek három oka volt, egyrészt az ’56-osok zöme, fiatal értelmiségi volt, a fiatalság pedig mindig vágyik társaságban lenni, izegni-mozogni, nyüzsögni. Másrészt, akiknek menekülniük kellett, azok nagyon nagy százaléka fiatal férfi volt. Nekik családot kellett alapítaniuk, oda, ahová érkeztek. Harmadrészt Oslo (és az egész világ) hősökként néztek fel a szabadságharc résztvevőire, így égtek a vágytól, hogy megismerhessék őket. Tehát volt itt pezsgő élet a ’60-as, ’70-es években.

Az 1973-ban bekövetkezett Odd Nansen halála után az egyesület hanyatlani kezdett. Egyrészt, mert fő mozgatórugója eltávozott, másrészt a barátkozás olyan jól sikerült, hogy sokan a magyarok közül asszimilálódtak: norvég–magyar szerelmek és házasságok születtek, teljesen beépültek Oslo vérkeringésébe, kevésbé volt igény megjelenni a Magyar Ház eseményein. Érdektelenség alakult ki, aminek az lett a vége, hogy megszűnt a Magyar Ház, látogatatlanság miatt. Ezt követően a politika sem kedvezett. A történelmi események egyre borúsabbá váltak, beköszöntött a hidegháború korszaka, így az embereknek kisebb gondja is nagyobb volt, mint rendezvényeken találkozni.

A protokoll miatt három-négy évente összegyűltek a tagok, hogy meglegyen a papírforma, de valódi munka nem folyt, vagyis az egyesület, csak jogilag élt tovább.

Ez a passzív időszak majdhogynem tíz évig tartott, egészen a ’89-es vasfüggöny lehullásáig.

Ekkor ugyanis, újabb bevándorló hullám érkezett. Jött egy újabb generáció, akiknek szintén igényük volt az Egyesületre. Újjá kellett szerveződni, új vezetőségre volt szükség, és új elnökre. Így Bandori Imre, akinél a protokoll könyv és a működési jog volt, megkereste Dr. Nagy Lucia Máriát, aki szintén ’56-os magyar, hogy vállalja el az elnökséget, ha megszavazzák. A doktornő szívügyének érezte a Norvég–Magyar Egyesület újraélesztését, de tudta, hogy vérfrissítésre van szükség, ezért új tagok toborzásába kezdett, hatalmas sikerrel. Az 1992-es interim gyűlésen, ahol szép számban jelentek meg magyarok és norvégok egyaránt, titkos szavazás útján, megkapta ez elnöki pozíciót.

1992-től tehát, Dr. Nagy Lucia Mária a Norvég–Magyar Egyesület elnöke. Innen egy újabb virágkor kezdődött. Megszerezte a Nobel Institute épületét, gyűléseik és találkozóik fő helyszínéül. A NUFO Info (Norsk-Ungarsk Forening) kiadvány megjelenése is az ő nevéhez kötődik. A kiadvány mindig valami aktuális magyar témában értesíti norvégül a tagokat. Idén például Ibl Miklós munkásságáról. Továbbá csodálatos ünnepségeket mint például az ’56-os megemlékezéseket és olyan eseményeket, mint a Hubay bál szervez hatalmas hazaszeretettel.

Amire a Norvég–Magyar Egyesület büszke:

1996-ban az ’56-os szabadságharc 40 éves évfordulójára szervezett ünnepség az Universitetet i Osló (Oslói Egyetem) impozáns Aulájában került megrendezésre, ahol, V. Harald, norvég király is tiszteletét tette. Az Aulában, nem mellékesen A Nap című gigantikus Munch festmény látható.

1997: norvég–magyar szótár kiadása: a NME adatta ki, Keresztes László gondozásában. Ez az első, és a mai napig egyedülálló norvég–magyar szótár. Eddig öt utánnyomás készült belőle, az utánnyomás joga az NME-nél van. A szótárat Magyarországon nyomtatják, az ebből származó bevétel ez az egyesület fő pénzforrása.

Érdekesség: az első norvég–magyar szótárat ’56-ban, a Norvégiába érkezett egyetemista diákok állították össze. Minden egyes új szót, amit megtanultak, felírtak egy darab papírra, és egy dobozba tettek ABC sorrendbe. Amikor összegyűlt nagyjából 8-10.000 szó, kinyomtattak belőle 100 darab„szótárkát”, ami nagyon gyorsan el is fogyott. Ez adta Dr. Nagy Lúciának az ötletet egy újabb, bővített szótár kiadására.

2008-ban Hubay Jenő 150. születésnapja alkalmából rendezett exkluzív esemény, műsor, vacsora és bál, amin Hubay Jenő családja is megjelent, Rozan, László és Maunéla Hubay.

2016-ban az '56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés egyik fő szervezője. Az eseménynek Oslo legimpozánsabb protokoll épülete adott otthont, a Gamle Logen. Az est díszvendége Gyurta Dániel, olimpiai bajnok úszó volt, és közel 500 vendég jelent meg a rendezvényen.