„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra” – Weöres Sándor
Hidak vagyunk. Mindannyian, akik ebben a nemes célú programban részt veszünk. Az én hidam a folklór és a modern kultúra összefonódó, egymást tápláló kincseiből épül fel. Ha kinyitod azt a bizonyos kincsesládát, láthatod a magyar táncdialektusok színes tárházát, megtalálsz benne megannyi népdalt a Kárpát-medence valamennyi tájegységéről, ott vannak ezen vidékek hagyományai, egyedi vonásai. Ott van a közösség erejének éltetése, a kézművesség, a népmesék világa, a művészetekhez való kapcsolódás, a kulturális szövetben való szervezői és tervezői munkálkodás. A folklór iránti mély érdeklődésem egészen korán, kislányként szökkent szárba, majd mint az égig érő fa, növekedni kezdett és egyre több kapcsolódási pont jött létre. Mély érdeklődéssé és áldásos szenvedéllyé vált például a tánc, ami nem csupán a magyar tánctípusok minőségi és szerteágazó ismeretét hozta magával, hanem a csapatban való munka gyakorlatát és értékét is. Hiszek a tánc, a zene, a művészet, az alkotás erejében. Az aktív tánctevékenységek (egészestés koreográfiák, táncversenyek, táncantológiák, színházi munka) mellett gyerek és felnőtt tánckarokat vezettem, mindeközben egyéb aktivitásaimon keresztül lehetőségem nyílt a tanítványok tükrében is megtapasztalni, szemlélve csodálni a tánc, az éneklés, a nyelvünk, az irodalmi hagyományunk, a népmese-világunk, a játék, a kreatív tevékenységek ősi, fejlesztő és éltető ajándékait. Mindegyik terület réteges és ágas-bogas, színtiszta örömmel tölt el, mikor híd lehetek és adhatok abból a sok kincsből, amink van.