Célom, hogy felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt megmutassam, a magyar kultúra éppolyan fontos, mint anyanyelvünk. Ezt a kincset őriznünk kell, és generációról generációra továbbadni, ehhez pedig minél több közösségi program, alkalom és összejövetel szükséges.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zenetanár Mesterképzésén, népzene- népi vonós szakon a múlt évben kitüntetéses diplomát kaptam. Ez további nagy lendületet adott ahhoz, hogy a magyar diaszpórákba is továbbvigyem szakmai elhivatottságommal hagyományaink ápolását.
Már korán kapcsolatba kerültem a népzenével, a népi hagyományokkal. Családom ilyen környezetben nevelt kisgyerekkorom óta, így ezt életem részének tekintem, amelyet nagy eltökéltséggel adok tovább. Nyarainkat javarészt országos hírű népzenei, néptánc és kézműves táborokban töltöttük, Magyarországon és Erdélyben, emellett a környéken élő gyermekeknek családias gyerektáborokat szerveztünk és tartottunk. A színpadi fellépések, megmutatkozások, népi hangszerbemutatók és táncház zenélés mellett fontosnak tartom a tanítást, az átadás folyamatát - gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. 2010-től rendszeresen oktatok népi hegedűt és népi éneket, igyekszem eddig szerzett zenei tapasztalataimat, szakmai tudásomat a zene nyelvén közvetíteni.
Egyik szakterületem a táncház zenélés, amelynek a mai napig aktív gyakorlója vagyok. A népzene mellett nélkülözhetetlennek tartom néptánchagyományunk ápolását is, ezért 2010 óta a Csenkesz néptáncegyüttesnek is tagja vagyok.
Fontosnak tartom, hogy minél korábban elkezdjük magyar nemzeti öntudatunkat építeni, ez gyermekkorban játékok, mondókák, népdalok, népi hangszerek, néptánc és hagyományos kézművesség segítségével megvalósítható.
2014-ben a Kőrösi Csoma Sándor Programmal Ausztráliában, Sydneyben folytattam kulturális missziót, idén a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének segíthetek, Stockholmban, legjobb tudásomhoz mérten.
