Egy Tolna megyei faluban, Dunaszentgyörgyön nőttem fel, középiskolába a Paksi Vak Bottyán Gimnázium reál-tagozatára jártam, majd innen a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakára felvételiztem. A diploma megszerzése után a Paksi Városi Múzeumban kezdtem el dolgozni, mint etnográfus. Emellett elvégeztem a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karán a néprajzi muzeológia képzést, és a kötelező munkám mellett egyre többször bevontak az intézmény programjainak szervezésébe, lebonyolításába is. Mára már múzeumpedagógusként dolgozom itt, s közben az ELTE-n megszereztem a múzeumpedagógusi képesítést is.

Ezt a tudásomat szeretném kihasználni kiküldetésem során a Perth-ben élő magyarok körében is. Feladatom főként a tanítás és programszervezés lesz. Igyekszem majd minél több játékossággal tanítani, hiszen ez nem csak a gyerekek számára jó módszer, hanem a felnőttek is könnyebben szert tesznek addig ismeretlen információkra és raktározzák el azokat – amellett, hogy közben jól szórakoznak. Másik fontos dolog az élményszerűség. Célom, hogy olyan programokat szervezzek, amelyek maradandó emléket nyújtanak, és ehhez a hagyományos magyar kultúra elemeit is felhasználnám, hiszen az anyaországtól távol élő magyarok életébe talán így épülhet be legjobban múltjuknak egy olyan szegmense, ami a világ többi pontján élő magyarokkal is összeköti őket.

A magyar népszokásokra épülő óvodai foglalkozásokat citerajátékommal szeretném színesíteni. Táncosként pedig szeretnék minden lehetőséget megragadni arra, hogy egyik közös nyelvünk, a néptánc révén fenntartsuk a párbeszédet és éltessük hagyományainkat, miközben betekintést nyerünk egymás életébe. Bízom benne, hogy erre most a világ másik felén is lehetőségem lesz, és hasznára tudok válni az ausztráliai magyaroknak.