Nagy örömömre szolgált, amikor értesültem a Kőrösi Csoma Sándor Program idei felhívásáról, mert hathatósan tenni kívánok annak érdekében, hogy hazai kultúránk a tovább éljen a külhoni magyarság közösségeiben is.

Egész életem során fontosnak tartottam, hogy minél több közösség szerves részévé, mozgatórugójává válhassak, és mindezt megpróbáltam úgy megtenni, hogy emellett minél sokrétűbb tudásra tegyek szert. Sosem féltem új dolgokba belevágni, és visszanézve az elmúlt bő 20 évre, nagyon jól tettem, amikor így gondolkoztam, hiszen ennek a hozzáállásnak köszönhetem azt, hogy élsportolóvá váltam, megtanultam a rádiózás fortélyait és még sorolhatnám.

A középiskolát követően a szenvedélyeim száma még egy dologgal gyarapodott, ez pedig nem más, mint az agrárium. Már az egyetemi évek alatt kikristályosodott előttem, hogy nagy lehetőségek kapujában állok, csak tudni kell ezekkel élni. Így történhetett meg az, hogy elnyertem a Magyar Közigazgatási Ösztöndíjat és ennek során három hónapot tölthettem Rómában az ENSZ élelmezésügyi szervezeténél, ahol nemcsak szakmai munkát végeztem, hanem diplomáciai ismeretekkel is gazdagodhattam, aminek azóta is nagy hasznát veszem.

Úgy gondolom, hogy ahogyan az a három hónap, úgy ez a fél év is egy egész életre szóló élményt adhat, amelyet a későbbiek folyamán is hasznosíthatnék. Magamat egy lelkes, tanulni vágyó embernek írnám le, aki szeretne tapasztalatokat gyűjteni a világ minden tájáról, és ezeket haza érkezvén megosztani az itthoniakkal. Ez utóbbit azért is nagyon fontos kiemelni, mert én sosem szerettem volna elhagyni Magyarországot, sőt még a lakóhelyemet, Ceglédet sem, hiszen erős nemzeti identitástudattal rendelkezem. Mindig is az volt a célom, hogy bővítsem a látókörömet, tanuljak és ezzel a fiatalabb generáció elhivatottságát is erősítsem az agrárszakma iránt.