Londonból jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra. Mindig is szerettem a hazánkat, az anyanyelvünket, a népzenénket és a hagyományainkat, de külföldön élve éreztem át mekkora súlya van annak, hogy honnét származik az ember. Milyen megnyugtató visszanyúlni a gyökereinkhez. Milyen jó érzés magyar szót hallani, milyen büszkeség megemlékezni a magyar feltalálóinkról, sportolóinkról. Mennyire jól esik a léleknek, ha van egy közösség, ahová járhat az ember külhoni magyarként.

Két év alatt a londoni Szent István ház számos eseményén részt vettem. Aktívan segítettem a pünkösdi, szüreti bál előkészítésében. Művelődésszervező szakon végeztem a Berzsenyi Dániel Főiskolán. Több mint tíz évet dolgoztam különféle neves multinacionális, public relations, és rendezvényszervező cégeknél ügyfélszolgálati, logisztikai, pénzügyi területen Angliában és Magyarországon.

Minden évben részt vettem jótékonysági rendezvényeken, ahol árva gyermekeknek, értelmi sérülteknek gyűjtöttünk pénzt, segítettünk szebb otthont, jobb munkahelyet teremteni. Azt vallottuk a rendezvényeinken, hogy nem halat, hanem hálót kell adni az embereknek. A legutolsó rendezvényt én szerveztem az előmunkálatoktól az utómunkálatokig. 2015-ben a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége sport napján is önkénteskedtem.

Remélem, hogy Montevideoban az Uruguayi Magyar Otthon történetének felkutatásán túl lesz lehetőségem a magyaroknak hagyományőrző programokat, és kisebb kirándulásokat szervezni. Szívesen szerveznék filmklubot is, ahol együtt nézhetnénk meg a filmművészet remekműveit magyar nyelven. Örülnék, ha jótékonysági eseményre is jutna idő.