Szent István Római Katolikus Egyházközség

Történelmünk

/ Balla Barbara /
balla.barbara képe
1931-ig nyúlik vissza a hamiltoni Szent István Római Katolikus Egyházközség története. Kijelenthető, hogy a közösség kiállta az idők viharát. Ezzel az összefoglalóval szeretnénk emléket állítani az elmúlt évtizedek történéseinek. Az anyagok összegyűjtéséért külön köszönet illeti Seregélyes Mártont, egyházközségünk világi elnökét.

Egyházközségünk gyökerei 1931-ig nyúlnak vissza, amikor megalakult az “Első Hamiltoni Jótékonycélú Egyesület”. A magukkal hozott élni akarásuk, a vallásukhoz és Istenhez való hűséges ragaszkodásuk és magyarságuk megtartásának jegyében az alapító tagok az Egyesület egyik céljául azt tűzték ki, hogy magyar katolikus egyházközséget alakítanak és templomot létesítenek. Az egyházközséget szervező gyűlés 1944. október első vasárnapján kimondta az egyházközség megalakítása célját. Emellett az alapítók lelkesedéssel elhatározták, hogy Szent István első apostoli magyar királyról nevezik el a magyar plébániát. A hamiltoni püspökségen 1944-ben bejegyezték az új magyar egyházközséget a hamiltoni egyházmegyébe. A szervezőbizottság megindította a gyűjtést, és rövidesen megvette a Barton St. E. és Mary St. kereszteződésénél lévő telket és farmházat. Hálával tartozunk Schwartz Mária szociális nővérnek és Iványi Kázmér minorita atyának, ugyanis értékes szolgálatot tettek a templomalapító tagok toborozásában és szervezésében.

1947 júniusában az ottawai Mária-kongresszuson résztvevő Mindszenty József bíboros Hamiltonba is ellátogatott és lelkesítő szavakkal meggyőzte Joseph Ryan hamiltoni püspököt, hogy adjon nagyobb teret az anyanyelven történő lelkipásztorkodásnak. Ryan püspök atya meg is adta a templomépítési engedélyt 1947 adventjában. Ő maga tette meg az első kapavágást 1948 április 11-én, majd 1949 április 24-én ő szentelte fel az új templomot, fényes papi segédlettel. A templomépítés irányítója négy éven át az egyházközség lelki vezetője, Hajós Márk ferences atya volt (1946-1951 ősze). 1951 hamvazószerdáján a magyar jezsuita rend vette át az egyházközség irányítását, Virágh Andor jezsuita atya személyében.

A jezsuita rendfőnök 1958 őszén Solymár János jezsuita atyát helyezte Hamiltonba plébánosunknak. Első teendői közé tartozott egy cserkészcsapat beindítása. Az egyházközségünk magyar iskolája diákjai között kezdte a toborozást. Az atya ifjú korában cserkész volt és ennek alapján felismerte, hogy az ifjúság nevelése leghatásosabb eszköze a cserkészet. Fiúk, majd rövidesen lányok is csatlakoztak az új csapathoz. Hamarosan már működtek is az új őrsök. Csapatunk névadójának Kaszap Istvánt, a szentéletű jezsuita növendéket választotta az atya. Első tagjaink, két fiú őrs, 1959 tavaszán lettek felavatott cserkészek. Ekkor léptünk be a Magyar Cserkésszövetség in Exteris szervezetbe.

Solymár atya nevéhez fűződik a Lourdes-i barlang megépítése a templom kertjében. Egy pár év múlva a régi, rozoga farmház helyébe 1964-ben új plébániaépület került, alant osztálytermekkel a magyar iskola és a cserkészet működéséhez. Egyházközségi énekkar is működött az atya lelkes támogatásával. Négy évig Zadubán György, Kodály Zoltán egyik volt hallgatója, volt az első karmester. Torontóból jött át hetente az énekkarral foglalkozni. Egy év szünetelés után Antalóczy Imre vette át a vezetést.

Megalakult a Hamiltoni Kultúr Bizottság, a másik két magyar templom lelkipásztorai támogatásával, a római katolikus, a görög katolikus és a református magyarok társadalmi életének összehangolására. Solymár János atyát 1966-ban Kish Gábor jezsuita atya, Solymár atya káplánja, követte mint plébános és rövidesen mint csapatparancsnok. Kish atya vezette be a II. Vatikáni Zsinat újításait és az ezekkel kapcsolatos átalakításokat a templomban. Továbbfejlesztette a Kultúr Bizottság tevékenységét. 

A következő lényeges előrelépés Eördögh András jezsuita atya plébánosága alatt történt (1973-1982): a templom alatti terem felújítása, mellé az új, nagyobb díszterem megépítése, sok ingyenes önkéntes munka eredményeként. Ugyanakkor, egy gondnoki ház megvásárlásával gyarapodtunk.

Fülöp József atya (1985-2001) volt az utolsó jezsuita plébánosunk. Ötven éven át a magyar jezsuita rend gondoskodott a plébánosi utánpótlásról, a hívek lelki gondozásáról és más plébánosi feladat ellátásáról. Örök hálánkat érdemlik!   

Fülöp atyát Ft. Pesznyák Béla (2001-2009) szabadkai egyházmegyés pap követte 2001. április elsejétől. Utána Ft. Amászka László (2010-2016) ferences rendi pap.

A hamiltoni püspök 2016 július elsejei hatállyal Ft. Joseph Durkacz, hamiltoni egyházmegyés papot, nevezte ki adminisztrátorunknak. Egyúttal Durkacz atya továbbra is a saját, kanadai egyházközsége plébánosa maradt, ezzel szinte dupla felelősséget és munkát vállalva. Megszeretette benünket, gondoskodik rólunk. 

Az egyházközösségnek szembe kellett nézni a bezáratás veszélyével is, ugyanis a telekre mások is igényt tartottak. Hosszas küzdelmek árán megküzdöttek a megmaradásért és azóta minden szentmisén hálát adnak azért, hogy a lassan történelmi egyházközséggé alakuló hamiltoni magyar templom ma is régi formájában működhet. 

Tavaly, 2019-ben került átadásra a Manhercz Erzsébet terem, amely korszerű technikát biztosít a rendezvényeknek. A kiváló hangosítás lehetőséget ad minőségi koncertek, bemutatók, bálok és előadások szervezésére. Sok szép emléket őriz a terem, reméljük még sokáig a közösség szolgálatára lehet. 

Ft. Angyal Lajos, görögkatolikus pap 2019 júniusától látja el lelkipásztori teendőit. Egyúttal Durkacz atya megmaradt mint pénzügyi és általános adminisztrátor.

A hamiltoni egyházközség a vasárnapi miselátogatás mellett rendkívül sok és színvonalas programot szervez a közösség tagjainak. A rendezvények finom falatjairól a Női Kör gondoskodik és a plébánia területe otthon ad a közösség rendezvényeinek, miként ez a pénteki cserkészfoglalkozások helyszíne is. 

Hálásak vagyunk az évekért és reméljük, hogy a Jóisten megtart minket ebben a szolgálatban még nagyon sok esztendőig.