Nyugati Parti Cserkész Akadályverseny Californiában
A tavalyi siker akkora örömöt és lendületet adott, hogy idén sem volt kérdés: szeretnénk ebből évente visszatérő hagyományt teremteni. A helyszín és az időpont az idei évben sem változott. La Honda tavaly is bevált, hiszen a nyugati part legnagyobb csapata tudja fogadni a távolabbról érkező cserkészeket megfelelő logisztikai háttérrel, és földrajzilag is ideális helyen van a tábor számára.
Idén új táborparancsnokként Pigniczky Bendegúzzal, Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként vettem részt a szervezésben. Frissen végzett cserkésztisztként és mindössze egy évnyi komolyabb Külföldi Magyar Cserkészszövetséges tapasztalattal hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy rám bízták ezt a feladatot. Nagy örömmel és lelkesedéssel vágtam bele, és Bendével együtt mindent beleadtunk, hogy a tábor jól sikerüljön, és a gyerekek számára felejthetetlen élményt nyújtson.
Az idei tábor témája – akárcsak tavaly – a központi kerettörténethez kapcsolódott: a „Múzeumok Éjszakája”. Mi egy kicsit a saját képünkre formáltuk, így született meg a „Varázslatos Múzeumok” című kerettörténetünk. A fő konfliktust az adta, hogy két múzeum közül csak az egyik maradhat fenn, és a két igazgató versengett a fennmaradásért.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy a múzeumi képek megelevenedtek, és félve attól, hogy örökre a pincébe zárják őket, megszöktek. A cserkészek segítségével végül sikerült minden szereplőt meggyőzni, hogy térjenek vissza, és így mindkét múzeumot megmentettük.
A tábor fő programjai között szerepelt az akadályversenyt megelőző felkészítő forgószínpad, ahol a gyerekek játékos formában elevenítették fel a tudásukat. Volt táncház, őrsi főzőverseny, sok-sok játék, és természetesen a tábortüzek hangulata sem maradhatott el. A vidám énekek, a közös nevetések és a lobogó tűz fénye örökre emlékezetes marad számomra.
Számomra ez a tábor nemcsak ennek a cserkészévnek volt egy csodás, méltó lezárása, hanem az elmúlt két év közös munkájának is, amelyet ösztöndíjasként Oregonban tölthettem. Megható érzés volt ezzel a programmal búcsúzni, és bízom benne, hogy a megkezdett hagyomány sokáig élni fog.
