A 2017-es év már az elején a diákok érzékszerveinek megmozgatásával kezdődött. A filmművészetet követően, ezen a hideg, téli szombaton a zeneművészettel való további ismerkedés egészítette ki az oktatói, nevelői munkát. Hiszen az iskola céljai nem merülnek ki a nyelvtani szerkezetek begyakoroltatásával, vagy Magyarország földrajzi helyzetének megtanulásával. A művészetekre való nyitottság, az addig ismeretlen irányzatok felfedezésének lehetősége, de az előadásokon való részvétel viselkedési szabályainak elsajátítása is célja annak a plusz nevelésnek, amelyben a magyar iskolába járó gyermekek hétről hétre részesülnek. A hangverseny ehhez tökéletesen illeszkedett. A tanulók olyan nagy, klasszikus zenészek remekműveiből kaphattak ízelítőt, mint Edvard Grieg, Antonín Dvořák, Liszt Ferenc, Maurice Ravel, illetve Weiner Leó – melyek nem kimondottan részei a rádiók zenei kínálatának –, magyar kortárs költők verseivel, és a zeneművek befogadására vonatkozó útmutatásokkal kiegészítve.
A tanítási nap lezárásaként izgatottan gyűltünk össze a hirtelen koncertteremmé berendezett helyiségben. A legkisebbek a színpad előtti szőnyegen, a nagyobbak a széksorokban foglalták el a helyüket, és kezdődhetett a közös játék. A művészek a színpadon, begyakorolt, bravúros mozdulatokkal a zongorán játszottak, amíg a hallgatóság a képzeletével. A zeneművek között mindenki elmondhatta, hogy milyen képek elevenedtek meg lelki szemei előtt, amelyet a gyerekek bátran meg is tettek. Egymásra licitálva jelentkeztek, és sorolták a legötletesebb, legváratlanabb állatokat, helyszíneket, természeti jelenségeket, amelyeket hallani véltek a hangjegyek között. Amikor pedig szólt a zene, csendben, odaadással figyeltek, vagy a harmóniával sodródva, ritmusra tapsoltak.
Megtanultunk az előadás által olyan szakmai ismeretet, hogy a négykezes daraboknál mindkét szólam egyformán fontos, de olyan gyakorlati tudnivalót is, hogy a New York-i magyar iskolás lányok szinte tökéletesek. Hiába próbálta a művész úr Lackfi János Fiúk dala című versével rávezetni a fiúkat arra, hogy minden lány csak selypeg, ok nélkül bőg, és dilis, a fiúk csak szépeket tudtak mondani társaikról. Már igazi kis magyar gavallérok!
A közvetlen, személyes hangulatú mini koncert végül sikerrel zárult. A gyermekek élvezték, hogy aktív részeseivé válhattak az előadásnak, megláthatták a klasszikus zene szépségeit és értékeit, felfedezhették, hogy ezek a darabok többek annál, mint egy film vagy játék zenei betétei, mégis annyira örök és maradandó alkotások, amelyeket nem csak 50-60 éves kor fölött lehet szeretni.
Az előadók mozgalma által már közel egymillió gyermek – Magyarország határain kívül és belül egyaránt – kaphatott kedvet a zongoramuzsikához, amelyhez immár további közel 60 kis nyitott elme és szív csatlakozott, ígéretet téve, hogy a jövőben nem kapcsolja ki a televíziót, vagy a rádiót, ha klasszikus zenei akkordok csendülnek fel.
