Néhány gondolat a SOMIT őszi táboráról

Szüreti mulatság, generációk találkozása

/ Antal József /
antal.jozsef képe
2018. október 5–7. között ismét a SOMIT-os tábor résztvevői vittek életet a Hälleberga Tábortanyára. Az ősz a betakarítás, a szüret ideje. A SOMIT is beérett, SOMIT generációk lett belőle. Egy újabb jól sikerült összejövetel, barátságok, jókedv, találkozás.
Gazdaválasztó mókázásGazdaválasztó mókázásTáncház előttszüreti koszorú és Baksus báb

A Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) idén 2018. október 5–7. között tartotta őszi táborát a Hälleberga Tábortanyán. Nemrég jártam itt a SMOSZ közgyűlés miatt, így már vártam, hogy visszatérjek az erdő övezte gyönyörű vidékre, s részt vehessek életem első SOMIT táborán.

Az őszi tábor egyik legjelentősebb, hivatalos történése, hogy „a Svédországi Magyar Ifjak Társasága közgyűlése úgy döntött, hogy a jövő évi 25. születésnapját már új néven ünnepli. Az új nevünk SOMIT generációk” – írja Facebook-közleményben Bitay Zsolt, az alapító tagok egyike. A névváltoztatás legfőbb oka, hogy az alapító örökifjú tagok mellett ott dörömböl már az új korosztály – a 18-30 év közötti ifik, akik szép számmal képviseltették magukat a táborban, de ne feledkezzünk meg a néhány éves/hónapos gyermekekről sem – az utánpótlás tehát biztosítottnak tűnik.

A Kőrösi Program ösztöndíjasai közül Bálint Réka, Kalmár Eszter és jómagam kaptunk meghívást, hogy segítsünk a tábor, a programok lebonyolításában. A pénteki érkezést és vacsorát követően nekivágtunk a közeli erdőnek, hogy szentjánosbogarat, világító gombát és feleletválasztós kérdéseket vadásszunk. A kérdések nem voltak egyszerűek, viszont jó móka volt bukdácsolni a sötét erdőben, összedolgozni a csapattársakkal. A napot diszkó zárta.

A reggeli konyhai szolgálat után élesítettem a fényképezőgépet, hogy megörökíthessem ösztöndíjas társaim két programját. Az őszi tábor a szüret tematikájára épült, fontos figyelmet fordítva a magyar népi hagyományok megismertetésére-őrzésére. Társaim a szüreti szokásokról készített kvízzel állították szellemi erőpróba elé a csapatokat, aztán a „Gazdaválasztó mókázás” során a test próbára tétele következett (tojásvivés kiskanálban, vizespohár hordás fejtetőn, szőlőszem hámozás, talicskázás, táncolás, szavalás – hogy csak néhányat említsek). A táborba meghívást kapott Kovács Gábor volt halmstadi ösztöndíjas is, aki a férfiak között a legjobb gazdának bizonyult.

A névválasztó közgyűlést a szüreti koszorú és a Baksus bábu elkészítése követte. Utóbbi programszakaszért én voltam a felelős, ügyes segítőtársaimnak ezúttal is köszönöm, hogy a közös cél érdekében maximális mértékben az ügy mellé állították kreativitásukat.

Szilágyi Bence budapesti borász Magyarország borvidékeivel ismertette meg a hallgatóságot, három tételes borkóstoló keretében. Ezt követően Kalmár Eszteré és Kovács Gáboré volt a főszerep, akik táncházas szüreti mulatságot varázsoltak elénk, kör- és páros táncok formájában.

Az est kinek szolid diszkóval, kinek kiadós tábortűz körüli beszélgetéssel zárult, hogy aztán másnap rendben adhassuk át a tanyát, várva a következő, februári tábort.