Megemlékezés az aradi vértanúkra Regensburgban

/ Pénzes Martin /
penzes.martin képe
Mi az a hős? Mi az a szabadságharc? Mi az a vértanú? Mi az a haza? Ezek a kérdések mind felmerültek a Regensburgi Konzuli Magyar Iskola megemlékezésén az aradi vértanúkról, 2019. szeptember 27-én. A korosztály szerint bontott csoportokat összevontuk, és a szülőket is meghívtuk a foglalkozásra.
Bajorországi Magyar IskolaMegemlékezés, Regensburg, október 6.Megemlékezés, Regensburg, október 6.Megemlékezés, Regensburg, október 6.

Első pillantásra korainak tűnhet az időpont. Az október 6-hoz legközelebb eső péntek október 4. lenne, ami azonban „ablaknap” a 3-i nemzeti ünnep (A német egység napja) miatt. Ezért döntöttünk úgy kollégáimmal, hogy szeptember 27-én tartjuk megemlékező foglalkozásunkat.

Az osztályokat egybevontuk és kértük a szülőket is a részvételre. A korcsoportok mellett a történelemtudása is különböző a gyerekeknek, ezért úgy állítottuk össze a programot, hogy a felsoroltak ne okozzanak gondot. Olyan megemlékezés volt a cél, ami minél interaktívabb, és a hallgató-résztvevők is tevékenyen részt vesznek benne.

Október 6-át először a művészetek irányából közelítettük meg. Zenei, festészeti és lírai alkotásokat tekintettünk meg és beszéltünk át. Pl. A tizenhármak balladája, A világosi fegyverletétel, Gyulai Pál: Hadnagy uram. Izgalmas kérdések vetődtek fel a foglalkozás során. Mi az a hős? Mi az a szabadságharc? Mi az a vértanú? Mi az a haza? Értékes beszélgetéseket szültek ezek a témák. Ezt követően az elhangozott helyszíneket (Arad, Világos, Segesvár…) kerestük meg közösen a térképen, a jobb megértés végett.

Úgy gondolom, a legizgalmasabb, érzékenyítő rész ezután következett. Mi az a történelem? Nagy emberek nagy tettei? Országokon, akár kontinenseken átívelő gazdasági/társadalmi/kulturális folyamatok? Vagy pusztán egy nagy adatgyűjtemény? A különböző történetírói iskolák másképp vélekednek. A mi célunk nem e kérdés eldöntése volt, hanem, hogy megmutassuk a nagy történelmi események mögötti emberi sorsokat. A diákok egy tablóra helyezték fel a vértanúk képeit, majd felolvasták a hagyomány szerint nekik tulajdonított utolsó mondatokat, és mécsest gyújtottak tiszteletükre, emlékükre. Hogy még jobban lássuk az egyéni tragédiákat és lássuk az embert a történelmi hősök mögött, minden egyes kép felhelyezése után beszéltem a diákoknak a kivégzettek özvegyeiről, árváiról. Az ötletet a „Hátrahagyottak emlékezete” című kiállítás adta.

Miért kell, miért beszélünk még most is 170 évvel ezelőtti eseményekről? Jogosan merülhet fel ez a kérdés. Nos, az október 6-hoz hasonló emléknapok és ünnepek jelenünkre is befolyással vannak, ha csak közvetett módon is. Meghatározzák kapcsolatainkat, gondolkozásunkat, és azt, hogy kik vagyunk. Az anyaországban, és külhonban is segíti a magyarság összetartását, identitásának megőrzését.

Kollégáimmal a mostani megemlékezésünkön is ezért dolgoztunk. Mindezek mellett, ha a gyerekek a tiszteletadás és emlékezés során történelmi tudással gyarapodtak és képesek lettek arra, hogy empátiával tekintsenek történelmi személyekre, akikben meglátják az embert, akkor igazán hálásak lehetünk.