Magyarok között a világ túloldalán

/ Kis Zoltán /
kis.zoltan képe
VÉGRE ITT! A sok várakozás, izgalom és készülődés, na meg a 21 órás repülés után megérkeztem Melbourne-be. Izgatottan vártam már a pillanatot, hogy eddigi életem egyik legnagyobb kalandjába belevághassak. Gyermekkorom hőseit követve én is egy nagy kalandra, küldetésre indultam.

Lassan két hete, hogy megérkeztem ebbe a nagyszerű városba, és elkezdtem feladataim ellátását. Az első néhány napban úgy éreztem magam, mint Hervé Plaud filmjében az indián fiú, aki az őserdőből a nagyvárosba kerül. Nem győztem kapkodni a fejem, megjegyezni minden sarkot és utcát, nehogy elvesszek ebben a nagy városban. Szerencsére ilyen nem történhetett meg, mert mentorom, Kovács János szárnyai alá vett, és vezetésével egyre jobban kezdem magam kiismerni a városban és az itteni fordított közlekedésben is. 

Az elmúlt másfél hétben rengeteg eseményben volt részem. Találkoztam sok itt élő magyarral, tánccsoportokkal, ahol tanítani fogok majd, és a helyi magyar cserkész csapattal is megismerkedtem. Személyükben rendkívül segítőkész és befogadó embereket ismerhettem meg, akik legalább olyan izgalommal várták már a közös munkát, mint én magam. 

Az itt eltöltött idő alatt fő feladatom a magyar néptánc oktatása lesz a helyi csoportokban, melyek összetételüket illetőleg nagyon változatosak, mivel szinte minden korosztály képviselteti magát a tagok között. Nagy örömömre szolgál, hogy két, gyermekekből álló csoport is működik, így az utánpótlás is biztosítva marad. A csoportokban somogyi, széki, és rimóci táncokat fogok tanítani. Nagy lelkesedéssel és sok energiával vágok bele az itteni munkámba. Remélem az itt eltöltött fél év során sikerül a kitűzött célokat megvalósítani, szép eredményeket elérni és szorosabb kapcsolatot kiépíteni az itteni magyarokkal.