Az összejöveteleket hetente tartjuk a stockholmi Magyar Házban, a 0-2 éves korosztálynak Sándor István ösztöndíjas társammal. A foglalkozásokon ölbeli játékokat játszunk, gyerek énekeket éneklünk közösen, mondókákat mondunk, s mindezt zenei kísérettel színesítjük. Az ölbeli játékokhoz folyamatos ritmus, dallam, szövegmondás és érintés társul. Több játékban megjelenik az egyensúlyból való kibillentés, a jobbra-balra, felfelé-lefelé irányuló mozgás vagy épp a höcögtetés. Ezeket a gyerekek nagyon élvezik, így az édesanya vagy édesapa és gyermeke közötti játék bensőséges lesz, a gyermekek nevetésükkel szüleiket is jókedvre derítik. A játékok az érzelmi és bizalmi viszonyt és a szoros testi kapcsolatot erősítik a babában.
A legkisebbeken eleinte látható volt a félénkség, de szép lassan kialakult az együttjátszás öröme és a felszabadultság érzése.
„A szakember hangsúlyozta: a gyermek számára a személyiségfejlődés szempontjából a szülők által nyújtott érzelmi biztonság a legfontosabb, az ismétlődő, mozgással kísért dalok, ringatók, illetve az anyaméhben hallott énekek felismerése ezt az állandóságot adja a kicsik számára.” (www.babafalva.hu)
„ Ezek a játékok mintegy a folytatását jelentik az anyaméhbeli élményeknek. Újra és újra felidézik a gyermekben azt a jó, biztonságos állapotot, közben segítik az átmenetet, gyengéden átvezetni a kinti világba.” (Sándor Ildikó: Tücsökringató)
Ezek a játékok anyukának és babának is egyaránt jók, hiszen megadják az együttjátszás élményét, meghittebbé teszik az anya-gyermek közti érzelmi kötődést. A szövegekre, mondókákra mozgathatják, érinthetik gyermeküket. Dallamaikban a legelemibb, legegyszerűbb formák találhatóak, melyeket egyszerű mozdulatok kísérnek. A játékok szövegei rövidek, erőteljesek, ritmizáló megformálásúak, melyeket énekelve ismereteket adunk át a kicsiknek, amikor például arcának részeit nevezzük meg, vagy kezének ujjait vesszük sorra: „Hüvelykujjam almafa, mutatóujjam megrázta…”