A Svédországi Magyar Protestáns Egyházközség szervezésében magyar vértanúkra emlékeztünk a dómtemplomban. A dómtemplom kápolnájában Sass Kálmán (1904-1958) magyar vértanú neve is szerepel. Sass Kálmán halálának évfordulójára esik ez a megemlékezés, immár nyolcadik esztendeje. A magyar vértanú sírjának helye a mai napig ismeretlen és csak halála után 50 évvel kezdtek beszélni róla. A Kárpát medencén túl Európában, Strängnäss az egyetlen hely, amely a magyar mártírnak emlékhelyet ad. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után az úgynevezett „Érmihályfalvi csoport” 31 vádlottjának perében Sass Kálmánt, dr. Hollós István volt hadbíró századossal együtt koholt vádak alapján a román hatóságok halálra ítélték. A halálos ítéleteket 1958. december 2-án hajtották végre a szamosújvári börtönben.
Az igehirdetést Molnár-Veress Pál református lelkész tartotta. Egy csodálatos emberről is megemlékeztünk: Márton Áronról, aki nem csak mártír halált halt, hanem mártír életet élt. Szabad világ szabad állampolgáraként élhetünk ma, azonban volt idő, amikor az emberek élete semmit nem ért, amikor életek nyom nélkül eltűnhettek. Márton Áron még az egységes Magyarországon született, akit a belső hivatástudat, a belső erő képessé tette mindig az elesettségből a felállásra. Idén lesz 100 éves évfordulója, amikor a történelmi Magyarország részeit elszakították. Márton Áron ezt átélte és akkor tanulta meg népével együtt, hogy élni kell minden körülmények között, akár sziklán, akár sivatagban is és minden rendszer ellenére hirdetni kell azt az egyetlen egy és tiszta üzenetet, melyet Isten mireánk bízott: „a rád bízott drága kincset őrizd meg, a bennünk lakozó Szentlélek által!"
Felemelő, ünnepélyes megemlékezésen lehettünk jelen. A csodálatos dómtemplom megtelt az emlékezőkkel. Szabó Balázs magyar konzul ünnepi beszédében köszöntötte az egybegyűlteket, majd örömét fejezte ki, hogy méltón emlékezünk meg az anyaországtól távol, itt idegenben azokról a mártírokról, akik egy nemes eszméért életüket adták.
Stefan Dässman köszöntötte a közönséget, Politidou Mária svédül és magyarul tartott beszédet a hősökről. Eichhardt Sándor 1956-os menekült is megosztotta gondolatait a közönséggel. Változatos és sokoldalú koncert részesei lehettek részesei a résztvevők, hiszen több művészeti ág volt jelen. A megemlékezésen fellépett a Stockholmi Magyar Kamarakórus, Harmat László karvezető vezetésével, Kiss Mónika verssel ajándékozta meg az egybegyűlteket. Both Barna, Stockholmban élő zongoraművész Beethovent játszott, majd Ferencz Orsolyát, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasát kísérte klasszikus áriában. Népi hegedűn és kontrán játszottak Tóth Luca Réka és Sándor István, akik népzenével örvendeztették meg a közönséget, akik szintén Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai.
A megemlékezés dr. Sebestyén Gábor zárszavával ért véget. Ezt követően a Szent György Lovagrend lovagjai közreműködésével a mártírok kápolnájában az emlékhely koszorúzása történt, népzene kíséretében.
