A Vancouveri Első Református Egyház gyülekezetében november 6-án csendes napra került sor. A rendszeresen megtartott alkalom célja a lelki elcsendesedés, hitéleti elmélkedés. Ugyanakkor a közösség életének fontos pontja, hogy a felmerülő kérdéseket, gondolatokat meg tudják egymással osztani a hívek.
A nap – mint a vasárnapok általában – a magyar iskola óráival kezdődött. Ezúttal viszont, míg a nagyobbak folytatták a tananyagot, a kisebbek számára rendhagyó módon interaktív mesélés volt a program, melyet a KCSP ösztöndíjas jóvoltából élvezhettek, sőt részt is vehettek benne szereplőként. Majd egy éneket tanulhattak meg, amely a karácsonyi műsorra való előkészület része, hiszen ott elő is fogják adni.
Az istentisztelet témájában már hangolódás volt a délutáni eseményre, mely egy közös ebéd után kezdődött. A vezetett beszélgetésen a közösségre, keresztény értékekre, magyarságra vonatkozó témákat vetettek fel, melyekről aztán mindenki megoszthatta saját gondolatait, élményeit, tapasztalatait.
Az elhangzottak alapján úgy gondolom, hogy ez és az ehhez hasonló események adják az alapot a közösségek életben a megmaradáshoz, ami a diaszpórában élő magyarság szempontjából igen aktuális és jelentős. Fontos a kommunikáció, az egymásra figyelés, de a szabadság is – leginkább azonban az egymás elfogadása, a szeretet.
