„Barátaim, az életet érdemes élni…”
Az est kezdetén az életöröm szavai csendültek fel, mintegy mottóként, egy Lehár árián keresztül (Freunde, das Leben ist lebenswert, Giuditta), Anton Kuhn nyugalmazott operaénekes tolmácsolásában, aki bár svájci származású, jártas a magyar operett szerzők műveinek előadásában.
György Levente célja a program kialakításakor az volt, hogy környékbeli ismert, magyar származású zeneművészek – Kozák László, hegedű, File Zsolt, zongora – invitálása mellett megismertesse az egybegyűltekkel a Hannoverben tanuló fiatal zenei tehetségeket.
Dolfin Benjámin, miután egy évet elvégzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, szeptember óta Bogányi Bence fagottművész növendéke Hannoverben (Hochschule für Musik), célja, hogy majdani szólistaként németországi zenekarban kapjon állást. Maksay Csaba Kolozsvárott született, 2017 októbere óta tanul csellistaként Hannoverben, ugyanabban az intézményben, mint Benjámin. Gombai Sára kilencedikes, 15 éves gimnazista a Herschelschule Hannover zenetagozatos osztályában, ahol fuvolázik. 6 éves kora óta gitározik, jelenleg a Music College Hannover-ben fejleszti tovább gitár- és énektudását. A Hannoveri Magyar Egyesület programjain immár 5. éve nagy örömmel vesz részt.
Mindemellett a környékbeli magyar származású Műkedvelők is lehetőséget kaptak a szívükhöz közel álló magyar versek, irodalmi szövegek, dalok előadására (Pócsi házaspár, tavalyi és idei KCsP Ösztöndíjasok, Szilágyi István, Dr. Cs. Nagy Gábor, Tölgyesi Zita), illetve sor került a Szentegyházi filharmónia bemutatására is (Haáz Katalin). Az Előadók képei, nevekkel és egyéb részletekkel egyetemben - a teljesség igényével - Deli Csanád fotógalériájában találhatók a következő linken.
Az est további különlegessége volt Arany János, A walesi bárdok című költeményének előadása (Dr. Cs. Nagy Gábor) zenei kísérettel (Johannes Brahms é-moll csellószonáta, első tétel, Maksay Csaba cselló, György Levente zongora). Tudni illik, hogy mindkét mű ugyanazon történelmi időszakban, az 1860-as évek elején született.
A családias hangulatú műsort magyar specialitásokat felsorakoztató, svédasztalos vacsora követte, majd a még jelenlévő művészek örökzöld magyar melódiákat szólaltattak meg, hangszeres kísérettel, megénekeltetve és megtáncoltatva az egybegyűlteket. Úgy vélem, az est folyamán bárki megízlelhette az „élet jó ízét”, amely minden viszontagság mellett osztályrésze (volt) a magyar népnek is, minden időben.
