Kezdjük is az elején!
Szombaton már kora reggel a helyszínre érkezett az esemény szervezőjének, a Gold Coast-i Magyar Egyesületnek a kemény magja, akikkel azonnal belevágtunk a munkába. Kéz nem maradt üresen: krumplipucolás, zöldségvágás, hagymadinsztelés vette kezdetét, házi manufaktúránk olyan jól működött, hogy mire megérkeztek a többiek, már rotyogott a leves a tűzhelyen. A szentmise 11 órakor kezdődött, a celebrálásban a Marian Valley-ben élő pálos atyák és az Adelaide-ből külön erre az alkalomra érkezett Laci atya segédkezett, nekik köszönhetjük ezt az igazán szép szertartást. Számomra a legfelemelőbb pillanat az volt, amikor közösen énekeltük a Himnuszt, megélni azt, ahogyan távol a hazától, egyszerre dobban a magyar szív.
A szentmise után átsétáltunk a kápolnához, hiszen ez az alkalom abból a szempontból is különleges volt, hogy a kápolna fennállásának ötödik évfordulóját ünnepeltük. Az ünnepség Kerekes Samu beszédével kezdődött, aki megemlékezett a magyar nép nagy találkozóhelyéről, Csíksomlyóról. Ezt az apró, ámde számunkra annál fontosabb székely falut egy képzeletbeli szivárvány köti össze az itteni kis magyar kápolnával, s ez égi jelenség egyszerre szimbolizálja a magyar emberek összetartását, illetve kapcsolatukat Istennel és egymással. A beszédet zene, ének és versek követték, végül Horváth Gyöngyi mesélte el csíksomlyói legendáját. A kápolna gazdagabb lett továbbá egy székely zászlóval, amit Sipos Ika, a Queenslandi Magyarok Kulturális Egyesületének elnöke hozott ajándékul Erdélyből.
Mire véget ért a megemlékezés, már mindenki kellőképp megéhezett ahhoz, hogy jóízűen elfogyaszthassa az ebédül szolgáló gulyást és lángost. A kerti helyiség megtelt élettel, mintegy 80 magyar zarándok érkezett az alkalomra, vidámságuk bezengte az egész völgyet. A jó hangulat egészen délután 4-ig kitartott, ekkor kezdtek csak hazaszállingózni az emberek.
Öröm volt látni, hogy ezt a szép kis kápolnát mekkora szeretet övezi. Külön nagy élmény volt számomra, hogy ilyen szép rendezvénnyel kezdődhetett el az ittlétem.
