A vers ünnepe a New York-i magyar iskolában

/ Tamási Enikő /
tamasi.eniko képe
Április a bolondozás, a vidámság, a vigasságok, a jó hangulatú összejövetelek időszaka, amelyhez kétségtelenül illeszkedett az Arany János Magyar Óvoda és Iskola havi tevékenysége is. Először április 1-jén mókás öltözetekkel és apró tréfákkal tettük szórakoztatóvá a tanulást, majd a költészet napja alkalmából rendeztünk vetélkedőt és verses találkozót az iskolás osztályok számára.
rajzokfeladatmegoldásfelolvasásének

A 2017-es év különösen jelentős az iskola szempontjából, hiszen névadója születésének 200-ik évfordulóját ünnepeljük. Így a költészet napja rendhagyóan Arany János ünnepe is volt ebben az évben. Mivel a diákok már sokszor hallhattak életrajzi adatokat a foglalkozásokon, és megismerhették több remekművét, kínálkozott az alkalom egy játékos tudáspróbára, amelyet kvíz formájában valósítottunk meg. Mind a négy iskolai osztály a tanítási nap második felében elfoglalta kijelölt asztalát a könyvtárban, amely addigra rögtönzött galériává alakult át a gyerekek rajzainak köszönhetően. A csapatok izgatottan várták kérdéseiket, és kezdődhetett a játék. Amikor a költő portréinak elrejtett darabjait kellett felfedezni a könyvek között, méhraj módjára sürgölődtek, a kirakásnál viszont nagy figyelemmel, egymást segítve koncentráltak a feladatra. Nem maradt semmi sem megoldatlan, egy kérdés sem megválaszolatlan. Mindenre megszületett a jó felelet.
Életútjához kapcsolódó feladványokat, térképes kutatásokat és villámkérdéseket követően, utolsó feladatként egy-egy lyukas verset kaptak a csapatok, amelyet ki kellett egészíteniük a megfelelő szavakkal, majd felolvasni a társaik számára. Bár Arany János műveinek nyelvezete köztudottan nem egyszerű, ezt az akadályt is ügyesen vették, és megérdemelten vehették kézbe emléklapjaikat a vetélkedő teljesítéséről.
Ez a kis felolvasás elő is készítette a következő, egyben a napot lezáró programpontot, a verses találkozót, amelyre az Iskola 2. osztálya invitálta meg az összes többi kis pajtását. A Magyar Ház dísztermében körben ülve, aki csak akarta, elszavalhatta, felolvashatta, szabadon előadhatta kedvenc versét, vagy versrészletét. A bátor jelentkezők egymás után álltak fel, és léptek a kör közepére, hogy mindenki örömére bemutassák tudományukat. Volt aki egyedül, akadt aki a testvérével közösen, de akár többen összeállva, jelmezekkel színesítve tartottak előadást. Büszkék voltunk mindnyájukra, a merészségükért, a felkészülésért, és a gyönyörű magyar szavakért. A taps méltán kijárt. Lezárásként megzenésített verseket énekeltünk, amelybe még az időközben megérkező szülők is bekapcsolódtak.

Igazi örömünnep, vidám áprilisi mulatság lett így a vers ünnepe itt New York-ban.