November 1-jén sor került az utolsó magyar iskolára. Legalábbis számomra.
A nap különlegessége az volt, hogy egészen a Pécsi Egyetemről érkezett két vendég, Dr. Jarjabka Ákos és Schóber Tamás, akik a diaszpórák közötti kapcsolatokról és tovább tanulási lehetőségekről tartottak előadást. A delegáció bemutatta, hogy:
- hogyan épülnek a nemzetközi és diaszpóra-kapcsolatok
- mit kínál a Világmagyarság Network Program
- milyen lehetőségeket kínál a Magyarok Világiskolája
- hogyan lehet magyarul tanulni – akár külföldön is
- mit kell tudni a TEMPUS Felsőfokú Diaszpóra Ösztöndíjról
- hogyan lehet jelentkezni a PTE-re, és mi történik a kulisszák mögött
- hogyan alakult a Pannon Zenei és Kulturális Program inspiráló története és legújabb kezdeményezései
- a Kodály-módszer általi közös éneklés örömét Schóber Tamás karnaggyal egy zenei workshop keretében
Délután a nagy csoportosokkal gyakoroltuk a kis előadásunkat, amit majd a szülőknek fognak bemutatni a későbbiekben. A Pál utcai fiúkból kellett tablókat, azaz kimerevített jeleneteket választaniuk, és a másik csoportnak a “fényképek” alapján ki kellett találniuk, hogy melyik jelenetről van szó. Ez a helyzetgyakorlat az együttműködést segíti elő, illetve azt, hogy szavak nélkül hogyan tudunk imitálni egy helyzetet, személyeket, pusztán a mozdulataikat és arcizmaikat használva. Ez oldja a gyerekekben a szorongást, a lámpalázat, és elősegíti, hogy sokkal könnyebben nyilvánuljanak meg közönség előtt.
A nap végén a játéké volt a főszerep, "focikosaraztunk", ami annyit jelent, hogy rúgva kell beletalálni a palánkba. Miután véget ért a nap, az iskola elbúcsúzott tőlem, kaptam aláírt borítékot is. Örök emlék marad nekem ezeknek a gyerekeknek a szeretete, odaadása.
